Mindenekelőtt szereztem, és el is veszitettem egy igen magas presztizzsel járó munkahelyet. Még tart, miközben vége, ami - ha a legszebben akarom mondani - pikáns helyzet. Mindeközben például honlapot szerkesztettem és kiadványokat, de fordítottam angolra beszédeket is, tartottam tárlatvezetést és nyitottam meg kiállításmegnyitót (hohó, az külön műfaj ám!), tolmácsoltam interjúkon és értékeltem ki nyelvtanulási felmérést, volt gyakornokom, de ücsörögtem magam is oktatási börzén "önkéntesként", szerveztem író-olvasó találkozót és sok, sok külsős projektnek intéztem az ügyeit. De hamarosan ennek is vége lesz. A magam részéről lefordítottam V3-t, ezúttal a legegzotikusabb helyszín zalaegerszegi kórterem volt, a leggyakoribb viszont a váci dolgozószobácskánk Varsóból hazahozatott ablak melletti asztala. Belefért még egy tanulmány angolból, két lektorálás, ami, valljuk be, sajátos élmény volt - leküzdeni magunkban minden késztetést a szöveg újrafordítására, felfedezni és megőrizni más fordításainak a legjobb vonásait a gaztépés közben. Egyszer becsúszott egy programbeszámoló, épp pár napja egy hosszas interjú, de se tanulmány, se konferencia, se egy nyamvadt, rövid kis recenziócska. Nem szakdolgoztam, nem disszertáltam, nem festettem, még csak rendet sem sikerült még raknom a lakásban, ahová tavaly nyáron visszaköltöztem. De biztosan mindennek megvolt a haszna. Viszem a lengyelirodalmat, viszem a Lengyel Irónőket, egyre rutinosabb vagyok, ha már ez lett a munkám - és ez fog a legjobban hiányozni, az a csöppnyi feedback, ahogyan csúszik föl a számláló a posztok alján. Legalább annyi, hogy elolvastam Chutniktól a Cwaniaryt, és tetszett. Legalább annyi, hogy beszereztem a Przewodniczka minden eddigi kötetét és a zseniális társasjátékot hozzá, aztán levadásztam a Feminotekában egy egynapos varsói villámlátogatás alatt a Wielkopolski Alfabet Pisarek című csodát is, és egyre szerelmesebb vagyok a lengyel nőtörténetbe. Legalább annyi, hogy befektettem a timof-féle Polski komiks kobiecy-kötetbe, ami teljesen elvarázsol, még ha nem is tudom most elképzelni, hogy legyen magyar megfelelője. Legalább az, hogy az első ekönyvszerű ekönyv, amiért pénzt adtam ki (most ne számoljuk az Universitas Istvánnak vett pdf-nyelvkönyveit), az Bolecka, aki valaha, a messzinek tűnő múltban fordítottam is. Talán az a terv, hogy itthon maradok egy időre V4-7-et fordítani, és közben végre megírom a disszertációmat. Talán visszaszökök Varsóba. Most vége is van, meg eleje is, ilyenkor még mindent lehet.