Tegnap éjfélig kellett leadnunk a kutatási beszámolónkat, és - bár természetesen az utolsó pillanatban - szerencsére sikerült is. Ami elmondhatatlanul szomorú, mert azt jelenti, hogy ha csak nem akad valami adminisztratív probléma/kifogás, lezárult életünk poznani korszaka...
Melynek során személy szerint...
- 6 órát végeztem, de azért többön is előfordultam (lengyel nyelvet :), a "férfiasság" mint társadalmi konstrukció; feminista elmélet és gyakorlat az irodalomban, nők elleni erőszak a háborúban; kortárs lengyel irodalom; irodalomkritikai doktori szeminárium);
- 3 emberrel konzultáltam több-kevesebb rendszerességgel;
- 3 konferencián vettem részt (Fiatal lengyel irodalom Magyarországon, avagy miért nem olvasunk Chutnikot; Van-e nőirodalom Magyarországom?);
- 2 előadást tartottam a lengyel irodalom magyarországi helyzetéről;
- 20 előadáson vettem részt;
- 4 honlapot szerkesztettem (blogok: LengyelAnya és PoznanCalling, lengyelirodalom.lap.hu, lengyelironok.wikia.com);
- 1 könyvet és 2 esszét fordítottam le (nem is beszélve arról, amit kellett...);
- 10 recenziót írtam;
- meg 2 rövid tanulmányt ;
- és még egy interjút is készítettem;
- 3 alkalommal voltam színházban;
- 4 alkalommal filmfesztiválon vagy élőzenés filmvetítésen;
- 5 alkalommal koncerten (de egyszer sokon!);
- megnéztem egy rakat múzeumot hadtörténetitől karikatúráig;
- és 19 további dolgot is össze tudtam szedni össznépi buborékeregetéstől fotóprojekten át a Tudósok Éjszakájáig, amit még fel lehet tüntetni egy hivatalos beszámolóban :),
- a végére pedig odarittyenthetem (de már csak félhivatalosan), hogy megjártam háromszor Magyarországot, háromszor Varsót, kétszer Krakkót és Torunt, és még a tengert is megláttam végre (nem is beszélve Saint Alban's városáról, de az már tényleg nem túl hivatalos...)
Most mondjam azt, hogy jobb itthon pánikolni, mert iksz munkát, egyetemet, teendőt kellene elvégezni egyszerre, miközben nyolcszor költöztünk ebben a hónapban?! Na ugye...
