Kedves Méltánytalanul Elhanyagolt Blogom,

túl sokat mozogtunk, ami nem kedvez a gondolkodásnak. Először is: örvendezzünk, mert lejött az összes recim, most épp ötöt kellene még irnom a hónapban, és már nagyon várom. Haladgatok a korrektúra jóváhagyásával, lassan elküldhetem és onnantól már csak várni kell... Öt napot töltöttünk Varsóban, jártunk a Nemzeti Múzeum designkiállitásán, szerelmes lettem a középkori gyűjteménybe (szeretem a korszak őszinteségét, néhol brutalitását, de leginkább a pluralitását - van például a kiállitottak között olyan oltár is, amin csupa-csupa nő szerepel), voltunk aztán a karikatúramúzeumban, újra megjártam a varsói felkelés múzeumát, még a lerombolt városról készült animációra is szépen kivártam a háromnegyed órás sort Istvánnal (lenyűgöző; a többivel kapcsolatban egyre kritikusabb vagyok). Elkeveredtünk egy slamben és szlengben gazdag leszbikus szerelmi történetre a Teatr Rozmaitosciba (Cokolwiek sie zdarzy, kocham Cie), ahol számomra meglepően vegyes volt az elégedett közönség összetétele (és ami fölött meglepően jó pasztőrözetlen Mazowieckie sört lehet inni a Delikatesyben...) Tettünk egy turistás lépést, és kibuszoztunk Wilanówba, ahol a palota egészen kellemes meglepetés jónéhány remek (nő)portréval. A plakátmúzeumba nem a legjobbkor érkeztünk (naptárverseny tárlata), de gazdagabbak lettünk néhány albummal ott is, felfedezve többek között a cseh Miseket (bár persze varsói diák volt az is!) Pragat viszont nem ismertük meg túl mélyen a rendkivüli hideg miatt, de tettünk egy felfedezést: a Nevenincs Hely (aminek nem is akarnak nevet adni) az Inzynierska megállónál üzemel, napi háromféle étellel, kávéval, teával, kétféle sütivel és egyetlen asztallal. És csodálatos. Olyan, mint otthon lenni, olyan otthon-otthon, ahonnan nem akarsz elmenni, ahogy István mondja, mintha a nagymamádnál ülnél a konyhában: kockás abrosz, friss tulipán, mézescsupor, a mentát meg úgy tépheted a bögrébe. Varsóból pedig alig 14 óra alatt Szolnokra értünk, hogy aztán azóta is cikázzunk a dolgunk után; én próbálom a konferenciákat végiggondolni, közben szaladgálok pecsétek után Piliscsabára (doktori részképzés, még nem adtam fel mindent); de leginkább Istvánt ünnepeljük, aki különdijas lett az Aranyvackoron. Hát, ennyi. Szolnokon heverek a pamlagon, és próbálom feldolgozni, hogy másfél nap múlva már megint úton leszünk Lengyelország felé. Várom, hogy a ProArte végre megjelenjen, várom, hogy fusson a félév és nekikezdhessek a dolgaimnak, várom a kutatást, a konferenciákat, persze várom a Manifát és a mindenféle nőnapi megmozdulásokat. Nemsokára összeszedettebben jelentkezek.

http://www.mnw.art.pl/index.php/pl/wystawy_czasowe/wystawy/art117.html (a Chcemy byc nowoczesni - animált reklámmal!)

http://www.muzeumkarykatury.pl/ (képek az aktuálisról (is))

https://www.youtube.com/watch?v=Cxb5H77wYt0 (az animáció a főváros romjairól)

http://www.trwarszawa.pl/wydarzenia/cokolwiek-sie-zdarzy-kocham-cie (részlettel)