Rövidhírek. Lassan elindulok - este ötkor beszélgetés Magdalena Srodaval a helyi "humán főiskolán". Még vasárnap reggel befejeztem a Prosze bardzo-t Anda Rottenbergtől, és azóta sem tudom, mit gondoljak (estig, de legkésőbb holnapig eldöntöm). Most éppen egy fájdalmas 19. századi regényt olvasok egy ostoba, ám szerető anyáról, akit az Úr elvezet a kolostori iskolában tanuló fiaihoz az elemózsiával (Ignacy Maciejowski /Sewer/: Matka). Természetesen tökéletesen igazodik a Lengyel Anya mítoszához, különben eszem ágában sem lenne akár csak a ceruzám hegyével is megpiszkálni. Szombaton adtam egyet az élvezeteknek - kétórás buborékfújást szerveztek a lelkesek a főtérre, több ezer ember vigyorgott a napba, én meg tocsogtam a szappanos lében, mert az egyik óriásbuborékom az arcomba robbant :) Gyorsan megjártuk Varsót, de nem sok újat tudtam meg. Még semmi sem biztos, tehát még semmi nem veszett el. Legalábbis a magam részéről ezt a variációt szeretném erőltetni. Bár azt komolyan megbántam a Wysokie Obcasy szombati interjúja után, hogy nem mentem el anno a Bargielska-találkozóra a Bookarestbe. Most éppen lázban tart néhány könyv kézbe vétele - aztán lehet, hogy a lelkesedés hamar alábbhagy. Nagyon izgat a Ha!art 1989-2009-es lengyel irodalmi kalauza, Drotkiewicz beszélgetéskötete (Jeszcze dzisiaj nie usiadlam - többek között Maslowska és Chutnik) és a Boskie Matki című fotóalbum, ami két nap múlva jelenik meg, olyan nők képeivel, akik daganatosként voltak terhesek, maguk a képek pedig az ikonokra hasonlítanának. Kíváncsian várom. És azt, hogy ma bepótoljak egy nagyon-nagyon régi hiányosságot, és elkezdjem a Szczeliny istnienia-t Jolanta Brach-Czainától... És még annyi minden kellene...