Szokás szerint mindent egyszerre - mióta hazajöttünk, elolvastam két könyvet - az egyikből azóta leadtam a recenziót, a másikat hamarosan fordítani kezdem; tovább csinosítgattam a Lengyel Írónők Tárát , elsősorban gyerekkönyv- és fantasyírókkal (teljesen addiktív - másfél hónappal az indulás után 136 oldalam van); először kellett törölnöm a lengyelirodalom.lap.hu-n cikket, amiért ráadásul nagyon fájt a szívem (megszűnt a Találjuk ki Európát!-portál, ahol volt egy remek cikk a kortárs lengyel irodalomról...); közben pedig töröm a fejem, hogyan tehetném közölhetővé tudományos lapban a Najmlodsza literatura polska na Wegrzech... című kis esszémet, ami egyelőre nem tud elég tudományos lenni - legfőképpen azért, mert a lengyel irodalom 1780-1840 közötti magyarországi recepciója is jobban fel van dolgozva, mint a kortársé. És még azt mondják, sok a polonista... Persze a piszkos munkát senki sem szeretné elvégezni. A V-vel kapcsolatos viták lecsengeni látszanak, úgyhogy végképp itt az ideje a második nekifutásnak - nem vagyok olyan határozottan lelkes, a több szereplő valahogy gyengített a történeteken, bár tény, hogy ugyanaz a kaptafa nem bír meg két kötetnyi elbeszélést... Azért feminista szempontból továbbra is működik a könyv, többféle harcos nőnemzet is feltűnik, nem is beszélve a végzetről, ami egy leendő női harcosként bukkan elő a sűrű erdőből... Na de nem spoilerezek. Ha jó leszek, a nyáron még így is várnak kalandok - hazacipeltem persze párszáz oldal szakirodalmat, főleg mariológia és anyaság témából, gondolkodom a leendő kérdőívemen, alig várom, hogy valamiképpen konzultálhassak Adamiakkal, bánom titokban, hogy nem jelentkeztem Gender Studiesra helyben (de még hátha... egyszer... CEU...), ígértem őszre egy hosszabb recenziót a magyar nőirodalom-történet új fejleményeiről, ergo, az élet nem áll le, csak mert 40 fok van. Vagy, ha le is állna, mindig lesz annyi energiám, hogy a Lengyel Írónők Tárát szépítgessem...