Szóval, Varsó. Lesz V2. Hogy kutatás és angol szakdolgozat lesz-e? Elég szkeptikus vagyok, de azért a szembejövő lehetőségeket ki nem hagyhatom. Így hát rögtön a kiérkezésem utáni napon elmentem a Mickiewicz Múzeumba, és ím, itt van - a 22 üldözött példány egyike. Ezt leszámítva... a gyűjtemény nagy, de főleg dokumentumokra, képekre korlátozódik, sok csak a kortársaké (kiderül, micsoda piperkőc-kor volt a romantika...), a vers közvetlen közelében van még egy Polonia-Matka Polka ábrázolás.

Azóta... Megvettem a Kongres Kobiet-re kiadott Femkát, de még vár a sorára. Nem vettem Wysokie Obcasy extrát, ki tudja, miért. Érdekes módon több más folyóirat is ffi-női témákat boncolgat - a Znak a feminizmusról értekezik, a Polityka pszichológiai magazinja további mélyíti a dichotómiát aktuális tematikus kiadásával. A városban sok minden történik - jövő héten például Graff ad elő filmről, de egyelőre csak egy találkozóra jutottam el, ma (Feministyczny Salon Historyczny, Powiekszenie; Moda kobieca 1850-1939). Példásan felkészületlen előadót cibáltak ide, de legalább egyenesen Krakkóból, aki valószínűleg csak hobbiszinten foglalkozik a viselettörténettel, mert a crossdressingról, mint a korszak egyik legfontosabb jelenségéről még csak nem is igazán hallott. De a hely persze kellemes, a közönség csendes (és csak részben menekült az unalom elől, ami dicséretes), úgyhogy kár lenne panaszkodni. Azért bevallom, hogy hirtelen nagyon hiányozni kezdtek a krakkói és poznani feministák...

Amint elkövetek valami disszertációközeli kalandot, jelentkezek - addig is új szelek a régiidőkön: regiidokreemlekszele.blog.hu/

Tudom, hogy túl sok időm van és kukacoskodok, de elég gyakran van az index a bögyömben - általában többnyire egyetértek velük és eszem ágában sem lenne más hirportálra váltani, de hajlamosak olyan szexista baromságokat összehordani, vagy épp értelmes dolgokat szexista köntösbe burkolni, hogy leesik az állam. Ma például cim a főoldalról: Hormonon miatt választhatnak férfias állást a nők. 1. Mi az, hogy férfias állás? 2. Ahogy már a cim is sugallja: rejtélyes módon nőies állást választó férfiakkal nem foglalkozik a cikk, deviancia csak ebben az irányban elképzelhető. Tovább: Azok a nők, akiknek az átlagosnál magasabb a férfi nemi hormon szintjük, nagyobb eséllyel lesznek tűzoltók, mint nővérek. 1. A "férfi nemi hormonról" beszélni már maga a mondat szerint sem értelmes, elvégre minden hormon jelen van mindkét nemnél, csak alacsonyabb-magasabb szinten; miért fontos a hormon neve helyett a nemi jelleget hangsúlyozni? 2. Két sarkosan férfias és nőies foglalkozást választ (a mai fogalmaink szerint), de valamiért figyelmen kivül hagyja, hogy a legtöbb férfi kurvára nem akar tűzoltó lenni, ahogy a nők többsége sem menne szivesen nővérnek. Ha hormonok döntetnének a pályaválasztásról, ezek szerint nem is lenne szükség a felsőoktatásra, csak szakmai képzésre, hogy a fele harcoljon, a másik fele meg gondozza... A folytatásban kiderül, hogy egy konkrét betegség alapján válogatták a vizsgálati személyeket, 125 nőt, tehát reprezentativnak nehezen lehetne nevezni. Tovább: A CAH-ban szenvedő nők, nőként szocializálódtak, ennek ellenére, pályaválasztásuknál a hagyományos férfias szakmák dominálnak és kevésbé érdeklődnek olyan állások után, mint a tanár vagy bármilyen szociális munka. Álljunk csak meg: hogyan lehetne természetszerűleg női munka a tanárság, amikor a szakma történetét figyelembe véve jelentéktelen ideje jelentek meg a nők a pályán, és változatlanul rengeteg férfi tanit, különösen a magasabb szinteken?! És mi az, hogy "bármilyen szociális munka"? A hajléktalanügy például nem egy különösebben feminin terület tudtommal... Később azért finomitanak, hogy ezzel a pályaválasztást szeretnék segiteni a CAH-ban szenvedőknél, hogy nagyobb önbizalommal válasszanak férfiak által dominált szakmát; de csak kitérnek arra is, hogy a hormontérkép elengedhetetlen lenne úgy általában. Tényleg nemzeti tragédia lenne, ha egy kislány épitőjátékkal akar játszani, egy fiú meg babával? (Komolyan senki nem tudja elképzelni, hogy lehetne közös babás játékokat csinálni több szerepmodellel, hogy Ken ne csak "Barbie férje" legyen, meg hogy ne csak képzelni lehessen, hogy van lány GI Joe? Egyáltalán, ha egy fiú ólomkatonázik/műanyag indiánozik/Batmannel veri le Jokert, az miért nem babázás? Ááá.)

Tegnap nem túl ünnepélyesen vagy lelkesen, de hivatalosan is bejelentettem, hogy ebben a félévben sem sikerül megirnom az angol szakdolgozatom. Istvánnal ma hivatalosan is "A Béna és a Bamba" néven nyomulthattunk a zalaegerszegi főutcán, mert neki beállt a háta és sántitott, én pedig felhúzott orral az eget nézve tipegtem, nehogy kicsusszanjon a napi kontrollon az orrkagylómba applikált kenőcs. Mindez azért kellett, mert tudtuk, hogy a főutcai újságos biztosan tart ÉS-t, és a tegnapi szám Ex Librisében ott van V. Egyébként tegnap megnéztük a lengyel barátnőim által sokat dicsért Soul Kitchent, és nem tartom nagy filmnek, csak kifejezetten szórakoztatónak.

De a nap meglepetése, hogy valami hirtelen sugallatnak eleget téve felnyitottam a gyerekkori képeslapgyűjteményemet rejtő dobozt. Na jó, elsősorban azért, hogy hátha a kezembe akadnak régi lengyel családi képeslapok. Ilyen is akadt, de a legfurcsább - a kezembe akadt a czestochowai ikon reprodukciója, amit még általánosban vehettem magamnak valahol. Most akkor nincsenek véletlenek?

Amint összeszedem magam, tovább olvasok egy jó, ámde elég valószinűtlen tematikájú tanulmányt (Lynn Spiegel, From Theatre to Space Ship. Metaphors of suburban domesticity in postwar America).

Tragikus hirtelenséggel másodszorra is megműtötték az arcüregem, úgyhogy jók az esélyeim, hogy a betegágyból utazzak Varsóba - de hát mit lehet tenni, a krónikus arcüreggyulladás nem tréfadolog... Addig is, míg a fejem tudomány helyett mindenféle ocsmányságokkal van teli, nem ígérek semmit. De előbb-utóbb visszatérek!

Egy egész napig nyaraltunk a Balatonon! Most Sénye, mindenki alszik valahol a vackán, mielőtt kirándulni mennénk a nagykovácsi hegyre. Közben, amikor éppen erős vagyok, és nem pánikolok az adminisztráció miatt (tartózkodási engedély? felvételi igazolás? lakcimbejelentés? diplomaforditás? lengyel orvosi igazolás? jááájjj!), Betty Friedan örökbecsű klasszikusát olvasom (The Feminine Mystique). Az a megnyugtató érzésem kezd kialakulni, hogy talán már (szinte) minden CEU-s forrást ismerek, de tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb eddigi kutatásom itt szokott igazán problematikussá válni... De hát ha legyőzöm a beiratkozás rémét és tényleg Varsóba költözök, nem az lesz-e a legjobb szürke őszi esték melankóliája (=eufemizmus) ellen, ha megirom az angol szakdolgozatom?! Jövő héten még CEU, de aztán lassan búcsút intek Magyarországnak. De addig is, talán elsétálok még egyszer a Genderqueer előtt (Platán Galéria), beszerzem az újabb Borgos Annát, és a fene egye meg, akkor is megveszem Edina novelláskötetét, ha majdnem az összes történetet megtalálták már a neten. És kiolvasom Lovas Ildikót (A kis kavics) is. Csak azért is. Bölcsészből nem lesz... Ki tudja?