Nem akarom elkiabálni, de mintha a kollégium újrakötötte volna az internetszerződését, mert míg eddig be sem jutottam a profilomba, most - itt vagyok! És még annak ellenére is, hogy soha, semmire nincs időm, hogy 2330 kilométert utaztam, hat városban jártam és huszonöt rokonnal találkoztam, nem is beszélve a kutyákról, macskákról, és a kevés barátról, akikkel összesodort a szerencse, írni, írni, írni akarok! Például egy hosszabb posztot S feminizmusáról. Esetleg végre beszámolni az elmúlt időszak találkozóiról, amikre eljutottam. Arról, mennyire más is a varsói designélet a krakkóinál és a poznaninál, és ki mit szeretne ebben a szép városban eladni. Arról, hogy a Czas Honoru hogyan értelmezi a patriotizmust. Arról, hogy elkezdtem olvasni Kasia Sowula Zero osiemset című novelláskötetét, ami lassan kijön magyarul. Arról, hogy hogyan került be annyi nő a Polski Nobel 2040-válogatásba, és hogy miért lett Maslowska a legesélyesebb nyertes. De közben nyakamon a vizsgaidőszak és várom az új lakótársnőmet, úgyhogy csak langsam, langsam...
2012. január 2, hétfő
2012.01.02. 23:37Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr723515295
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
