Hát, munka. Egy horgolt panelház szomszédságában töltöm napjaim, és időről időre rábukkanok meghívókra és katalógusokra, amik arról árulkodnak, hogy genderszempontból nehezen kerülhettem volna jobb kiállítótérbe. V2 szép kritikákat kap, várom a harmadikat, ami még inkább genderkompatibilis, avagy: éljenek a csajok! Csalódás volt a Merida, a bátor, amiről komolytalan, de sértő vita folyt korábban például a port.hu-n, de minden rágalom ellenére korántsem feminista, legfeljebb korrekt. Mindeközben Rodziwiczównát olvasok, és amikor újra és újra belefutok Matka Polka valamelyik stációjában eme klasszikus lengyel butch valamely romantikus 19. századi leányregényében, elfog a vágy, hogy disszertáljak. Azaz, hogy olvashassak könyveket, amiket még véletlenül sem lehet sokkal többre tartana a lélek balga fényűzésénél. Ámbár a hölgy rengeteg kellemes meglepetést tartogat - kritikus a felkelésekkel, bármilyen ügyesen rántja vissza a gyeplőt egy-egy patrióta könnyzuhataggal, azért van valami, ami nem hagy nyugodni a férjüket és gyermeküket halálba küldő nőkkel kapcsolatban. És még egy jel, hogy veszve nincs minden - már azon túl, hogy a gyerekkoromban osztálykiránduláson vásárolt Czestochowska most is itt van velem - a raktárral ismerkedve találtam egy tanulmányt a 17-18. századi magyarországi kultuszáról. Épp mint tavaly a Lengyel Anya felbukkanásáról a magyar költészetben. Nincs ok a kétségbeesésre. Hát hogyan is eshetnék kétségbe egy olyan galériában, ahol valaha ki volt állítva a Supermatka?
2012. augusztus 7, kedd
2012.08.07. 18:37Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr824700506
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
