Varsói terepszemle, 2. nap
- Muzeum Powstania Warszawskiego / A Varsói felkelés Múzeuma
Túl sok információ egy kétórás kirándulásra, egész napnak tömény, de akkor is érdekes, ha egy idő után csak bolyongunk a falak között, nézzük a képeket, néha el-elolvasunk egy-egy történetet. És persze összeállítjuk a naptárlapokra nyomtatott krónikát, hozunk frissen nyomott plakátot, végigsétálunk a "csatornán". Ha valakinek mégsem, tegyük le pihenni a békebeli cukrászdában egy félelmetesen udvarias lengyel úr felügyelete alatt, ahol vaskos talpas pohárban kapjuk a kólát és valami mennyei a sütemény... Hangulatfestésből tehát az egész múzeum jeles. Még a feminista sem fortyoghat bennem: a nők egyáltalán nem tűntek indokolatlanul alulreprezentáltnak. Az ajándékboltban három kiváló képregényantológia a felkelésről, ha nem muszáj választani (20-25zl/kötet), ne tegyük. Sajnos csak lengyel nyelven.
- Kieszonkowy Atlas Kobiet - terepszemle
Nincs tíz perc villamossal (közben elhaladunk Marián kedvenc cukrászdája előtt) és ott állok a piacon, ahol a történet játszódik, szemben a ház, átellenben az iskola. És hiába a felszerelt táblák, csupa halál és borzalom, a gyerekek ugyanúgy játszanak az iskolaudvaron, mintha a termekben nem égették volna el élve megerőszakolt kortársaikat, a lakók is megbékéltek azzal, hogy a lakások valahai tulajdonosai a pincében égtek egy gránát miatt, és a piacon sem kísértenek az agyonlőttek szellemei. Valódi, táskaszorongató érzést kiváltó, zegzugos, színes-szagos, kiabálós matriarchákkal teli piac.
- ul. Prózna
A gettó utolsó utcája - valójában néhány omladozó ház, amit a nyolcadik kerületben rég lebontottak volna. Egyelőre nem restaurálják, a földszinti üzletek sorban bezártak, az ablakok bedeszkázva vagy befalazva, de ezeket régi életképpek óriás nagyításaival takarják. Láttam egy fekete macskát egy üres udvaron. Mivel hiányzik a szemét, a hajléktalanhad és a pesti élet megannyi kellemetlen kelléke, kísértetiesen szép egy halott utca a még mindig épülő-szépülő Varsó közepén.
- Synagoga Nozyków
Az az egyetlen körülmény ad jelentőséget ennek a szép, de nem kivételesen szép századofordulós zsinagógának (amiben zalaegerszegiként nagyon otthonosan érezhettem magam), hogy ez az utolsó, ami túlélte a háborút. A portás természetesen szép ifjúkori emlékeket őriz Magyarországról, a padokban épp iskolai osztály hallgatja az előadást arról, kik is voltak a zsidók. Dióhéjban. Még kérdeznek is. Hátha lesz még ebből valami. Az udvarban zsidó kifőzde, rejtélyes okokból nem mertem bemenni.
- BrowArmia Królewska
Nagyon, nagyon drága és lezának álcázott puccos hely, de délben van menüs étkeztetés és kifogástalan. A házi sörük szintén nagyon drága (9zl/pohár...), de meggyel érlelt szűretlen búzasört nem iszunk olyan gyakran, na. A szerencsések akciós időben érkeznek - amikor ott jártam, bármilyen saját sörhöz egy pohár/korsó saját pils járt. Megéri.
- Galeria Zacheta / Plec? Sprawdzam! (Gender Check)
A legérdekeseb rész talán az ötvenes évek monumentális festészete, a magyar szépségkirálynőről szóló film vetítéséről a Slágerből ismerős hangok csendülnek, a vége felé inkább csak gegparádé. Ha minden videót megnéznénk, egy nap kellene - zseniális például, amikor egy fiú szembesíti anyját a vele évtizedekkel korábban készült interjúval, amit hangfelvétel híján szájról kellett leolvastatnia, és amiben az anyja a legrémesebb betanult kommszoc gyötrelmeket szajkózza. De, mint a felkelés: az is nagyon szórakoztató (az esetleges feministáknak pedig természetesen hasznos), ha eltévedünk.
Linkek:
http://pl.wikipedia.org/wiki/Synagoga_im._Małżonków_Nożyków_w_Warszawie
