Könyv: ikonok, Máriák, meg egy interjúkötet: Stanislaw Beres, Historia literatury polskiej w rozmowach. XX-XXI wiek. Utóbbiról sokat elmond, hogy 23 beszélgetésből 4 folyt hölgyekkel, és míg az egyik nemmel való viszonyát a Hejj Andriskám, van cigink, van vodkánk, mondd, mi van - stílus uralja (Andrzej Stasiuk), nemhogy ki meri mondani, de le is meri írni és ki is meri adatni az olyan mérhetetlenül ostoba mondatokat mint A tipikus feministának biztosan undorító, hogy a boldog házassággal meg a szüléssel hozakodsz elő (Manuela Gretkowska). Áááá. De többek között a Polkáról beszélgetnek, úgyhogy kellhet még nekem ez a szöveg. Meg különben is, a jó asszony mindent megbocsát.
Esemény: Bostonskie malzenstwa, krakowskie pary kobiece. A Queerowy Maj rendezvénysorozat részeként; Massolit Books, 19:00.
Iwona Dadej. A 19-20. század fordulóján együtt élő, alkotó nőkről talán sosem tudjuk majd eldönteni, szoros barátság vagy szerelem fűzte őket össze. Ott van például egy híres varsói pár, akikről Meczkowska írt csak kéziratban hozzáférhető emlékirataiban (Pamietnik pisany w r. 1944/45 na wygnaniu): Kuczalska és Bojanowska. Szerkesztők, kiadók, a Nowy Swiat 4 lakói, és csak az olyan mondatokból, mint "U nas w domu choroba" (Tehát: Nálunk, otthon (van) betegség), sejthető, hogy esetleg nem csupán barátság volt közöttük. Hasonló barátságok természetesen előfordultak például Németországban is, ilyen pár volt például Anita Augspurg és Lida Heymann, akikről díjat neveztek el - amit rendszerint együtt élő, együtt alkotó és leszbikus aktivisták kapnak. A mai nők között, hiába élnek sokkal gyakrabban közösségben, például diákként albérletekben, nem alakulnak ki ilyen különös dinamikájú kapcsolatok. Minden árulkodó jel ellenére azonban soha nem lehetünk biztosak: a századforduló patetikus kor volt, bevett fordulat volt barátnőket drágának, édesnek nevezni levélben és heves érzelmeket mutatni - jó példa erre a bizonytalanságra Wyslouchowa és Vilma Sokolova-Seidlova levelezése. A nők pedig nagyon is jól tudták, hogyan kell beszélniük, vagy éppen nem beszélniük arról, amit ma leszbikus kapcsotnak nevezünk, de amire még nem is létezett zárt kategória annak idején.
Justyna Struzik. Egyetlen párt emelt ki a krakkói közösségből: Wladyslawa Habichtówna és Elzbieta Ciechanowska (Cedulska E.) szó szerint felderíthetetlen kapcsolatát - az előbbi által 1913-ban alapított női lakóközösség, ahol maguk is éltek, sokszori unszolásra sem hajlandó közzétenni az archívumokat, személyes iratokat, melyeket őriznek. Valaha ugyanis a postáskisasszonyok nem mehettek férjhez, így szükségessé vált egy teljességel női közösség, ahol biztonságban és viszonylagos kényelemben együtt élhetnek. Ma már persze bárki beköltözhet üresedés esetén, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem tart fent kapcsolatot férfival...
Linkek:
http://www.krakowskiszlakkobiet.pl/
http://www.feminoteka.pl/muzeum/readarticle.php?article_id=53 (Kuczalska és Bojanowska)
http://www.polityka.pl/historia/274574,1,chcemy-calego-zycia.read (egy tavalyi cikk az emancipációról)
(Lesz Massolit az Austeria helyén?! Az eladólány azt mondta, nem tudja, mikor és hol, de lesz Pesten üzlet, a google meg az Austeria címét dobja ki... Azt azért csak észrevettük volna, ha már megnyílt, nem igaz?! Aki nem járt arra mostanában: két teremmel bővült a kávézó. Kínálat és törzsvendégek mint mindig.)
