Disszertációt írni Lengyelországban, na az csak az igazi élvezet... Cél: A Lengyel Anya mítoszának kettős dekonstrukciója a kortárs feminista prózában és kritikában. És közben jól érezni magam, előbb az ICC Thesaurus Poloniae, majd a Visegrad Fund ösztöndíjával. Módszer: némiképp anarchista tudomány(anti)elméleti megfontolásokon alapuló jóérzésű feminizmustól csöpögő luddita szöveg- és kultúraértelmezés, de a szótár szerint ez dekonstrukció Eszköz: nyitott szem, hegyes toll, meg a jó öreg laptopom. Szóval néha tudomány, néha irodalom, néha kultúra, néha utazás, néha meg helyzetjelentés a közállapotokról vagy a magánéletemről. Születtem 1984-ben Zalaegerszegen. Mióta csak beiskoláztak, sokat írok, még többet olvasok, szenvedélyesen vitatkozok és elszántan elméleteket gyártok. Valószínűleg így kerültem előbb angol és filozófia, aztán két évvel később lengyel szakra. Éltem Piliscsabán jó ideig, doktoranduszként el nem szakadok, jobbára Váchoz és Budapesthez köt az élet, Sényén jobbára napozok, Szolnokon a Tiszát bámulom, hogy mekkora. Krakkóba mindig visszavágyok és vissza is térek, ahogy épp igyekszem vissza Poznanba is. Nem feledem Lublint se és az angol tájat. Meg a horvátot, persze. Kedvencem az irodalom, akárhová költözök, felszerelek gyorsan egy konyhát és nem tudok vagy akarok lemondani a jó fehérborról és az erős sörökről. Amikor rámjön, festeni kezdek újra, amikor nem, a férjem titkos art directora vagyok. Ő meg a házi szerkesztőm. Így élünk mi kettecskén, sok virág, dvd és többezer könyv között, hol itt, hol ott, hol amott.