Már megint hosszabb szabadság, részben Magyarországon, részben Lengyelországban egy kedves szerb történészt kísérgetve (meg esetenként félkonferenciányi nemzetközi ifjútitánt). Ezalatt kiderült, hogy a Desszertszalon idén zöldségekkel hódít (van zöldborsó-kókusztej és spárga-fehércsoki fagylalt is a már megszokott eper-menta és mangó-gyömbér mellé), hogy még mindig a váci piacon kapható az egyik legjobb lángos, hogy mindig lehet magasabb vízállás, mint tavaly, hogy a hivatalokban nem, a könyvtárakban viszont nagyon boldogok és készségesek, ha férjhez megy és nevet változtat az ember, hogy elsőkönyves történészdoktorok is lehetnek zavarban, és hogy bejelenteni a felmondásunkat nem kifejezetten kellemes és a Lencsilány ha nem is mindig túl eredeti (sőt, néha kifejezetten nem), azért nagyon kedves kis képregény. Mondta a lány, akinek Bosch volt a kedvenc festője alsóban. Krakkóban is csak akkora volt a kánikula, mint Budapesten, és mire észbekaptam, elfogytak a jegyek a Színházak Éjszakájára, és valamiért le tudtam tenni a Magyarországon letehetetlen Dragomán-könyvet (A fehér király). Kétségtelen, hogy a légköri viszonyok és a kínai ventillátorom elviselhetetlen zajai tehetnek minderről. És, hogy fokozzuk, tegnap előbb szakadozott az angol-amerikai mérkőzés közvetítése a lengyel tévében, aztán eltűnt a kép, végül adásszünet következett...
Könyv: Dorota Maslowska, Dwa dramaty zebrane. Warszawa: Lampa i Iskra Boza, 2010.
Dwoje biednych Rumunów mówiacych po polsku; Miedzy nami dobrze jest - mindkét történet épp akkor csavar, amikor kezdenénk a dolgokat túl szür/reálisnak tartani és addig tart bizonytalanságban a történések természetét illetően, ameddig csak lehet. Az egész arra jó, hogy a röhögéstől lassan eljussunk a tragédiáig, ahogy a felháborodásunk határait feszegető kezdeti poénoktól (húzzon a két külhoni a kocsiból a micsodába, mégis mit képzelnek, hát már mindenütt; mamika nem is tudja, mit látott a háborúban, mert Sklerozával és Arzheimerrel találkozgat) eljut a főszereplők halálig, sőt, a főszereplők meg-sem-születettségéig. Az előbbi esetben jobban van adagolva a cselekmény, szépen ismétlődnek a folyamatok felvonásról felvonásra, szeretjük tehát a szerkezeti és tartalmi kölcsönhatásokat, de az utóbbi hol nagyon jó (például a nagymama némiképp patetikus, nagyban költői háborús visszaemlékezései és az unoka kamaszcinikus márafordításának dialógusa), hol messze túlírt és arcbamászóan szájbarágós társadalomkritika a'la Chutnik. (Ahogy azt a Kieszonkowy atlas kobiet előadásának programjában is (meg)emlegeti Kazimiera Szczuka, lehetett valami a levegőben, hogy Chutnik, Maslowska és Keff egyszerre nyúlt a témához.) Úgyhogy nekem 1-0 a két lengyelül gagyogó álromán javára, de mégiscsak a "Két összegyűjtött dráma" cím a kötet egyik legjobb ötlete.
Kiállítás: Wawel Zaginiony
Németek ottfelejtette épület valójában falakat, termeket, rotundát rejt, ami fölött kis faösvény kanyarog. Azt hiszem megtaláltam az egyetlen kiállítást a várban, amire többször is hajlandó leszek elmenni, ha már menni kell.
Heti testmozgás, különösebb magyarázkodás nélkül: kilátás a Kosciól Mariacki tornyából
Linkek:
http://www.desszertszalon.hu/hu/kollekcio/2010-1
http://atv.hu/videotar/20100611_a_remeny_honapjai_30_eve_indult_a_szolidaritas_mozgalom
