A szakdolgozatom és a disszertációm pihennek, én órákon ülök és betegeskedek, amikor végre jobban vagyok, veszettül kapkodok V. után, hogy el ne ússzon, mert miután ebben a hónapban tényleg jobbára csak fekszem, már az utolsó előtti kötetnél tartok, és egyre többet tudnék mesélni arról, mimért kell a feministáknak szeretni S-t. Eddig semmit nem találtam a könyveiben, amit sértőnek bélyegezhetnék, pedig voltak prekoncepcióim, hohó. Mégiscsak fantasy, az ember nincs hozzászokva, hogy a nők ne csak a bikinis diszitőelemek legyenek a boritón. Itt van harcosnő, királynő, varázslónő, és egyáltalán nem elenyésző számban, van igaz (és természetesen problémás) szerelem, van működőképes, de cseppet sem hagyományos család, van abortusz és vetélés, még női sovinizmus is. Egyszóval, bár természetesen könnyedén el lehet rontani, nem hiszem, hogy az utolsó hat-hétszáz oldalon sikerülne. Ezen kivül? Követtem a Polski Nobel 2040-t és megdöbbentett, hogy bekerült Bargielska és Fiedorczuk, de nem vagyok róla teljességgel meggyőződve, hogy képesek lesznek befutni a győztes Maslowskához hasonló pályát. Bargielska tetszett, de messze nem érzem olyan zseniálisnak, mint sokan. A legnagyobb baj, hogy ez a próza túlságosan is hasonlit a magyarok által ismertre, és titkon rettegek attól, hogy egy újabb lengyel prózafordulat elveszi az irodalomtól mindazt, ami élvezhetővé teszi. Fiedorczuk majd később - komoly fenntartásaim vannak a személye ellen (soha az életben nem vezetnék vele közönségtalálkozót, például, nem szeretem, ha valaki ilyen veszettül kapaszkodik az elméletekbe), de a tudományért mindent. Voltam a Czarne születésnapján, voltam két remek találkozón az Irodalmi Múzeumban (Krajewski, Varga). Lehet, jó lesz. Még jelentkezek.