Éves számvetés?
A doktorin augusztusban állítják ki az abszolutóriumom. Varsóban sok érdekessel találkoztam, kezdve a Feministyczny Salon Historycznyvel, aminek időközben véletlenül megismertem az alapítóját is, a patikusnőnek szentelt gyógyszerészeti múzeumon át egészen a kelet-lengyelországi Mária-ikonokig. Az egyetemnek köszönhetően találkoztam Berehynia alakjával és beszélgettem arról egy belarusz tanárommal, miért nem lehet Belarusz Anyáról beszélni, vagy miért lehet mégis. Láttam elbukni az ambíciózus Femkát, érdektelenségbe fulladni a Wysokie Obcasy Extrát, és még a Manifán is tüntettem. Talán sikerült finomítanom néhány új ismerősöm feminizmusról alkotott nézeteit, ami legalább annyira örömmel tölt el, mint az újabb publikációim. Lefordítottam V2-t - sose legyen nehezebb, elvégre az első "problémaérzékeny" olvasástól a nyomdába küldésig eltelt egy év, fordítottam Poznanban, Budapesten, Zalaegerszegen, Sényén, Szolnokon, Vácon, Varsóban, Krakkóban, vonaton és helyijáraton, otthon, kollégiumban, hostelben és fagyhaláltól rettegve az alig fűtött varsói szobámban, a végén pedig leginkább már csak reggeltől estig, de megjelent végül. És bele bírok olvasni, ami csak jó jel lehet. Egy évig Magyarország, egy évig beláthatatlanul sok munka, hogy aztán visszatérjek Varsóba, és ha minden jól megy, ha nem is doktor, de négydiplomás lehessek, mire betöltöm a harmincat. Persze lényegesen egyszerűbb cél lett volna egy ejtőernyős ugrás, de valahogy így alakult...
