Élmény: eFKA, ul. Krakowska 19, 1.em.
Az csak egy dolog, hogy náluk még mindig be lehet szerezni a Damy, ryczerze i feministki c. örökbecsűt, de mégolvasótermük is van jópár polcnyi szakszöveggel, amit szívesen a látogatók rendelkezésére bocsátanak nem is kicsit nehézkesen összeférhető irodájukban. Egyrészt ők lepődnek meg a legjobban, ha valaki besétál, másrészt csak kedden és csütörtökön 10 és 14 között adott erre a lehetőség. Ha más nem, legalább besettenkedünk egy igazi kazimierzi lakóház lépcsőházába. Egészen meglepő.
Esemény 1: Protecting and safeguarding cultural heritage / Cultural Landscape Reservation in the Czech Republic; MCK, 15:00
Igazából olyannyira nem vág a témámba, hogy bár két előadást - a cseh és lengyel kulturális örökségvédelemről - szívesen végighallgattam, amik felnyitották a szemem, milyen természetesnek tűnő dolgok is emberi beavatkozás művei, azért hamar elszöktem. De mostantól gyanakodva fogom szemlélni a természetesen magyarnak tűnő táj, hiszen lehet, hogy csak egy kétszázéves tájépítészeti divathullám maradványa...
Kiállítás: Sarmatyzm. Sen o potedze; Kamienica Szolayskich.
A fenti kép nem a sajátom, röstellem, folyamatosan az ember sarkában járt két teremőr és egy biztonsági őr, amit talán egyébként kétségkívül fenyegető jelenlétem nem indokolt volna... Rajtam kívül egy család rohant át öt perc alatt a termeken. Az ok? Ennyire gazdag és szépen elrendezett kiállítás ilyen kevés üzenetet nem közvetíthet bűntelen. Mert felvázol egy nagy koncepciót, amit 3 mondatban összefoglalna: ez amolyan keleti módi, eleinte népszerű, aztán meg kritikusabban viszonyulnak hozzá majd - és elfelejti kifejteni. Semmit, de semmit nem lehet a szarmatizmusról megtudni, csak sétálgatunk a könyvek, viseletek, fegyverek és portrék között, és próbáljuk megsejteni, miről is lehetett szó. Kár érte. Egyébként van múzeumpedagógiai sarok, ahol be lehet öltözni és fényképezkedni, bár a gombázás titkairól fecsegő személyzet nem tűnik épp készségesnek... Női ruha természetesen nincs, ahogy a nők valamiért egyébként is egyetlen portréval hirdetik szarmata bájaikat. A "Citromos hölgyet" persze több méretben is meg lehet vásárolni, ahogy mindenféle tollas-köves fejfedőket is. Ennyit a kritikai viszonyunkról. Persze lehet, hogy ez egyszerűen csak az eddig látott legjobb marketingfogás a katalógus széles körben való terjesztésére, ami az alacsony árat (45zl) hivatott kiegészíteni. Rejtély.
Esemény 2: Czytelnia dla Kobiet im. Marceliny Kulikowskiej; Massolit, 18:00.
Ugyan csak huszan vettek részt az eseményen - ráadásul én igazából nem is számíthatok alapító tagnak, még ha jegyzőkönyvbe vettek is -, ez volt az egyik legkellemesebb kötetlen női-feminista est, amin "majdnemlengyelfeminista"-pályafutásom alatt részt vehettem. Mert minden tiszteletem ellenére nekem is el kell ismernem, hogy húsz nő nagyon hangos, szenvedélyes és tökéletesen érdektelen beszélgetéseket is tud produkálni... úgyhogy minden reményem ezekbe a remek hölgyekbe helyezem, találkozók havonta, egyelőre valószínűleg a Massolitban, távlati terv persze egy hely, ahová tényleg be lehet menni, le lehet ülni és olvasni, vagy csak pletykálni, vagy csak teázni és hallgatni, és ahol jól érezheti magát egy csomó okos nő, aki hasonlóan okos nők társaságára vágyik, kortól, végzettségtől, nemi beállítottságtól meg összes többi másutt problematikus tényezőtől függetlenül. Persze mondhatnánk erre, hogy miért nem mennek el a barátnőikkel teázni és beszélnek a Komoly Dolgokról, de tegyük a szívünket a kezünkre: egy idő után nem olyan könnyű barátnőket találni, különösen olyanokat nem, akik nem próbálnak megértően nézni és gyorsan másfelé kalandozni, amikor valaki belefog valami feminista-lgbt-ésatöbbi eszmefuttatásba. Ez így van rendjén, nincsenek multifunkciós és ráadásul örökké rendelkezésre álló barátnők, ezért kell egy hely. Egy közös szoba. Ráadásul bármennyire 19. századinak tűnik is, hogy nők összeüljenek és beszélgessenek, a résztvevők közül többet is támadtak az ismerősei a facebookon, hogy akkor ez most mi, egy szekta? Nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor az egyik résztvevő elárulta, hogy egy barátnője rákérdezett, akkor ez olyan hely-e, ahol csak női magazinokat olvasnak...
A valahai Czytelnia történetéről olvasható egy tanulmány az általam sokat reklámozott Krakowski szlak kobiet. Przewodniczka po Krakowie emancypantek című könyvben, ami továbbra is leginkább nálam lesz hozzáférhető, bár egy pluszpéldányt a Lengyel Tanszékre szeretnék hagyományozni, ha hagyják. (Iwona Dadej, Czytelnia dla kobiet jako miejscie i przestrzen krakowskiego ruchu kobiecego. Salon czy wlasny pokoj? 32-38.)
Linkek:
http://www.flickr.com/photos/mik_krakow/tags/pierwszespotkaniewczytelni/
http://wartopamietac.info/ (a program, melynek keretében többek között a Czytelnia is működhet - ezek a lányok tényleg tudnak pályázni!)
