Valami kis szájsebészeti műtétecskén átestem, de a bölcsességfogam mégis maradt. Nade amíg van fájdalomcsillapító, az élet nem állhat meg, még ha egy jiddis órát kétségkívül ki is kellett hagynom emiatt... Mindenesetre elnézést az olvasóktól a jelentős késéssel publikált beszámolókért, egyrészt a fájdalommal, másrészt a Panna Nikt-tel küzdök...

Könyv: Marta Dzido, Malz. Krakow: korporacja ha!art, 2005.

Minden igyekezetem ellenére jelentős lemaradásaim, ezért kerülnek hirtelen ide a semmiből ötéves könyvek is. A Slad po mamie után kötelezőnek éreztem, és nem is csalódtam különösebben, bár nem volt a regényben semmi elképesztően eredeti vagy valami bravúros technikai megoldás, sőt, a vége, bár fordulópontot jelez, úgyhogy elméletben indokolható a váltás, nekem zavaróan "leszakad" a szövegről. De sokdiplomás soknyelves túlképzett munkanélküli összeomlását meséli el, és nem mintha nem hallanék-ismernék-élnék meg épp elég ilyet, mégis jó volt olvasni. Sok jó, egy-két oldalas lengyel életkép van benne - nyilván az egyik kedvencem a bőgve kisollóval füvet nyíró anyuka, aki azon kesereg, miért is nem ment Hufnáger Pistihez, dehát a füvet le kell nyírni... Nem is beszélve azokról a pillanatokról, amikor a multiképtelen főszereplő minden számára mások által kiharcolt állásból egy nagyjelenetet követően távozik. Sok varsói épp-csak-polgári életecske és a lecsúszás réme, mindenféle éjszakai meg játszótéri vad kalandok, persze tartós lecke képmutatók ellen. Szóval nem lehetne róla disszertációt írni (szakdolgozatot azért bztos), mégis kellemes. Kíváncsi lennék, milyen a belőle készült "M" monodráma (rendezte Karol Rebisz, előadja Anna Biernacka, Lublin 2009).

https://www.youtube.com/watch?v=Wm9vPI45eUY (a szerzőnő hangosan olvassa TVPn)