Esemény: Czytelnia dla Kobiet 2.0, 18:00, Massolit
Valószínűsíthetően novemberig tartanak majd a havi találkák, a tervek szerint legközelebb augusztus 10-én este találkoznak a krakkói hölgyek és az utazásokat veszik elő egy doktorandusz segítségével, aki a két világháború közötti női utazók írásaival foglalkozik. A cél még mindig a tapasztalatcsere, hierarchia és előadók nélkül, sokféle nőnek, nőkről, meg csak. A férfiak nincsenek meghívva és nincsenek kitiltva sem, mindenki lelkiismerete szerint jelenhet meg, de természetesen a nacionalista ifjaknak és a férfinem önjelölt szószólóinak talán nem kifejezetten örülne senki sem.
Önreflexív tömörülés (és nem, nem szekta, még mindig nem) lévén elsőként az első találkozó fogadtatása került szóba: a facebookon természetesen egyből feltűntek a felháborodott férfiak, akik megpróbálták meggyőzni a szervezőket, hogy ez az egész értelmetlen, mert minek kitiltani őket, ha csak nők között szeretnének lenni, és minek ehhez Olvasó, ha a legjobb hely arra, hogy egy férfi és egy nő a nőről beszéljen: a hálószoba. Hmmm. Ezen kívül természetesen szektának, ráadásul feministának és nem utolsó sorban leszbikusnak is nyilvánították többen, de a vélt botrányos jelleg ellenére az érdeklődés egyelőre sajnos gyér - jó ha tizenöten jelentek meg. Másrészt persze ez nem kongresszus, beszélgetni ekkorka körben még épp lehet. (Mert előkerült az este során a nemrég zajlott női kongresszus is, amire végül senki sem ment el - leginkább azért, mert a sok reprezentatív figura közt elveszni vélték a célnak kitűzött sokféleséget.) Szóval maradtak annyiban, hogy ez a lefeministázás és leleszbikusozás valami alig burkolt fóbia káros következménye lehet, és áttértek az est fő témájára: miért (nem) baj az, ha valami nőknek szól? Az a baj, hogy nem férfinak, hogy több, hogy kevesebb, hogy kirekesztő, de kivel szemben? Mert az egyik komment például férfi szépségszalonhoz hasonlította a női olvasót, és nem is kell olyan komoly logikai előképzettség ahhoz a következtetéshez, hogy ezek szerint az olvasó és vitatkozó nő legalább akkora abszurdum, mint a gyantáztató és arcot tisztíttató férfi. Nyilván nem is kicsit korlátozott képzelőerővel megáldottak az ilyen hangadók, de mégis, aki hangot ad, azt kénytelenek vagyunk meghallgatni...
Az alapfelvetésünk az, hogy nincsen ártatlan uniszex világ - lehet, hogy a csajos magazinoknak megvannak a maguk pasis megfelelői, de ahogy az egyik résztvevő megpróbált példával rávilágítani, igenis az van, hogy a női szakaszba tévéműsort és családi lapot raknak a fodrásznál, a férfibe meg politikai-közéleti lapokat. Kénytelenek vagyunk elgondolkodni tehát azon, jó-e, ha a pozitív diszkrimináció jegyében kezdik a piacot ellepni a női dolgok.
Ott van rögtön a női bankkártya, melyhez a kedvenc ruhaboltokban nyújtott állandó és automatikus (oh, szólni se kell!) kedvezményen túl gépszerelési és közúti elsősegély is jár, sőt, telefonos szolgálatuk segít a gyerek korrepetíciójának a megszervezésében is. De jó ez? Mármint akinek épp erre van szüksége, az nyilván áldani fogja a sorsot, hogy a virágmintás rózsaszín tündibündit választotta a komor hivatalos helyett, de nem arról van szó, hogy a nő nyakába varrjuk a házimunkát és a gyerekeket, csak mankót is mellékelünk hozzá? Mindenesetre egy szervező megjegyezte, legalább nem heteronormatív a kezdeményezés, hiszen nem feltételez férjet a háttérben, aki beszerelné a nyamvadt mosógépet vagy kicserélné a kereket az útszélen. Egy ilyen szolgáltatás két reklámszlogenje a következő volt: "A nőknek nem kell az egyenlő bánásmód" illetve "A nők többet akarnak". Azon túl, hogy utóbbiban némi szexuális (és igen, szexista) felhangot felfedezni még nem kóros paranoia, azért semmiképp sem ártatlanok ezek a mondatok: miért, mit akarnak? Kevesebbet? Többet? És, tessék megkapaszkodni, míg nem volt nyilvánvaló, hogy reklámról van szó, villamosmegállókban többek antifeminista társadalmi hirdetésnek vélték a plakátokat... Ezen túl előkerültek motorizációs problémák is: miért van az, hogy a nők által tervezett állítólag ultrapraktikus női autó (ami sosem került gyártószalagra) sok szatyorral egyensúlyozó, hosszú műkörmös, magas sarkút és szűk szoknyát hordó anyukának tervezték, akit összezavarna, ha a szokásos mennyiségű információ jelenne meg a műszerfalon, ezért a kijelző egyszerre csak egyet jelenít meg? Akkor örökké az lesz a felállás, hogy a lány szép, a lány bevásárol, a lány mindent elintéz, de mégis ő marad a butuska? Miért van az, hogy ezek A Nőknek létrehozott termékek figyelmen kívül hagyják a lapossarkúban és nadrágban terepen közlekedő könyvesbolti törzsvásárló lányokat-asszonyokat? Jó kérdés, mi?
A lényeg, hogy kerüljük az esszencializmust. Mindenkinek szép álmokat.
Linkek:
http://www.vezess.hu/hirek/volvo_ycc_noktol/4276/ (A női autó)
http://www.bankmillennium.pl/en/individuals/payment-cards/credit-cards/millennium-visa-impresja/ (egy női hitelkártya)
http://kontonaobcasach.pl/ (egy másik)
http://www.miastokobiet.pl/images/image/!!!!2010/nr4/mk36small.pdf (cikk a Krakowski Szlak Kobiet nevezetű kedvenc szervezkedésemről a 23. oldalon)
