Kiállítás: Fabryka Oskara Schindlera, ul. Lipowa 4, 15/13zl

Először is: le vagyok nyűgözve, és több ilyet, még ezret, meg főleg, Magyarországra is, mert sorozatosan majd elsírja magát az ember külföldön, hogy okos ötletekkel mennyi pénzből milyen dolgokat lehet csinálni, izgalmasakat és látványosakat és akár még szórakoztatóakat is, mert másképp nem lehet rávenni az egyszerű halandókat, hogy a 3D mozi helyett múzeumra szánják a zsebpénzt. És igazuk is van, a rossz sznobizmust nem mentheti semmi. Nagyon jó a képanyag, nagyon jók a belső terek (fodrász, pince, gettólakás, és ó, a kirakatok!!!), első osztályú a hangulatteremtés. Nem is véletlen valószínűleg, hogy hétköznap délután is van látogató bőven, családdal, babakocsival, egyedül. Érintőképernyős panelekkel gyakorlatilag mi szervezzük meg a kiállítási kalandozásunk ütemét és módját, legalábbis amíg nincs tömeg, hiszen mi dönthetünk, akarunk-e és mennyi videót, képet, miről és mennyi ideig. Szabadság és high-tech okos látványelemekkel - Isten hozott, Nyugat! És igen, üdv a nyugatiaknak, mert nagyon jók az angol feliratok is. Meg attól sem kell már (annyira) félni, hogy valami huligán nekünk ugrik egy sörösüveggel a búcsúzó nap fényében: a környék kezd magára találni, tolonganak a városnéző buszocskák, lakópark épül a szomszédba.

Na, most jön a kekeckedés. Sajnos a nem teljesen tisztázott státuszú ülőalkalmatosságok kivételével nincs "pihenési lehetőség", így kellemes délután helyett inkább csak a vége felé sietős másfél órát bír az ember - stratégiai hiba tehát kihagyni a felkelés múzeumából ismert kávézót vagy a mozitermet az első szakaszban elsütni. (Egyébként a bejáratnál, a jegy-zónán még innen van egy nagyon drága de kifejezetten jó kávézó - értsd 10zl / latte. De olyan.) Sajnos azt nem tudom megítélni pontosan, egy gyereknek mennyire szórakoztató ez a másfél óra, de tartok tőle, hogy több trükköt kellett volna bevetni néhány pecsételő és ismét csak a kiállítás legelején elsütött képnézegető helyett. És, ebben persze benne van a nő- és életmódtörténeti elfogultságom is, azért kicsit hiányérzetem van: nem tudtam meg többet egy kisiskolás lányka, egy szorgos titkárnő. egy mezei trafikos vagy egy pap megszállás alatti életéről, mint eddig. Úgy általában tudhatom immár, milyen érzés is lehetett végigmenni az utcán, de végeredményben turista maradtam. Hátha majd később bővítenek személyesebb, még kézzelfoghatóbb történetekkel, és akkor meglesz a sava-borsa. De azért addig is több mint érdemes megnézni, mit is tudnak, amit mi nagyon nem.

Linkek:

http://www.fabrykaschindlera.pl/ (ilyen volt a felújítás-átépítés előtt)

http://mhk.pl/oddzialy/fabryka_schindlera (ilyen lett)

http://mhk.pl/ ("trailer" a múzeum főoldalán)

PS. a tudományos karrieremért aggódóknak: erőst küzdök több fronton is, nagyon érdekes könyvet olvasok a czestochowai - na micsoda? - antropológiai vetületeiről és alig várom, hogy találkozzak a szerzővel, és ott van még egy lényegesen kevésbé érdekes Matka Polka-blog könyvkiadása, amit valahogy le kell nyomni, hogy messzemenő következtetéseket vonhassak le a vacakságáról, de még mindenről a maga idejében, ígérem, ígérem.