Beköltöztem imádott könyvtáramba a forró délelőttökre, mert a hétvégén bezár, így aztán míg István igét ragoz a tanfolyamon, én kapkodom a könyveket a szociológia-szekcióban (egyelőre, lassan, de biztosan haladok...) Addig is fellázadtam a szakirodalom ellen és Kinga Dunin ajánlásával rávetettem magam a... sushira (Youmiko, ul. Szczepanska 7, 20 ill. 35 zl ebéd). Tréfálok, a szépirodalomra, hát persze...
Könyv: Monika Rakusa, Zona Adama. Warszawa: W.A.B., 2010. (Seria z miotla)
Ádám valahai groteszkíró, utóbb ötvenes kritikus, aki egy jól sikerült italozás után a wroclawi nullás villamos alá hull, egy szürke özvegyet és egy nagyon is sokszínű ex-nejet hagyva maga mögött, akiket ő teremtett, ezzel az ostoba halállal meg el is pusztít. Lilith, alias Rita egy mániás-depressziós holocaust-túlélő díva egyetlen leánya, meglehetősen impulzív természettel megáldott pszichológus, aki sokéves se veled-se nélküled után tulajdonképpen a gyerekük elvetetése árán szabadulhatott csak meg lelkes patriarcha férjétől és annak örökké csimpaszkodó családjától. Éva, alias Anna, az őt követő szürke Egérke, aki mindenben az ellentéte: szubmisszív, színtelen-szagtalan nőpótlék, aki ügyesen rejti el érzelmeit és vágyait a tökéletes átlagosság álcája mögé. Van mit, hiszen épp olyan toxikus anyával büszkélkedhet, mint Rita, holocaust-túlélő talán-zsidó apjától örökölte az elfojtást, őt is szinte megfojtják Ádám szülei és ő is elvesztette a gyerekét, ha nem is önszántából (de vajon Rita abortusza nem volt-e kényszer Ádám gyerekvállalási feltétlei mellett?) Hogy ez a két nő hogyan szabadul meg a szülőktől, a barátoktól, a munkahelyi és társadalmi elvárásoktól, hogyan válnak egyre inkább hasonlókká a szemünkben, hogyan pusztítják el Ádám utoló esszéjét a feleségeiről és hogy kötnek ki Aniáék kertjében neglizsében egy gyengéd éjszaka után, az lenne a történet.
Rendszeresen olvasóim tudják: most jön a de. Nehéz megmondani, mit is akart elérni a szerző, hiszen végül a szürke egerünkből is negyvenes leszbikus outsidert teremtett, akit a démonikus Ritával együtt elutasít a közösség és a családja is. Az lenne a konklúzió, hogy nőként élve vagy megszoksz, vagy megszöksz, és nincsenek köztes lépcsőfokok? Kétségkívül hasznos és dicsérendő bemutatni a Lázadó Amazon és a Közhelyes Másodfeleség valós mélységeit és traumáit, de nem ártott volna valami olyan egérutat mutatni a zsákutca végén, ami az elfogadottság lehetőségét is magába foglalja. Na nem mintha az analizált szereplők életét ilyen könnyű lenne megzabolázni, mert a polonista-pszichológus szerző valójában szimultán terápiát tart az ádámság sújtotta asszonynépnek. Mert végső soron Ádámban az eszén és a pozícióján kívül nem lehet pozitív vonást felfedezni, egyik feleségét sem tartja sokra, nem érti, így aztán elfogadni sem tudja, és mindeközben minden mondata csak magáról szól. Legalábbis így véljük, mert se Ádám, se a feleségek nem szólalnak meg a könyvben. Ez sem kis probléma, a második regényére minden, elsősorban az olvasóknak és nem a kritikusoknak (urambocsá', magának) író szerzőnek illene összeizzadnia valami párbeszédféleséget. Legalábbis én sosem tudok túllépni azon az alapelvemen, hogy csak az nem ír dialógust, aki nem tud, és nincs is könnyebb annál, hogy a mesterségbeli tudás hiányát a posztmodernre fogjuk. A szerző pedig szereti az elméleteket, kapunk is a nyakunkba a posztmdernkedő polonistán túl pályaelhagyó pszichológust is, aki mindent, de mindent vulgarizmusig képes cincálni. Na olyankor lapozzunk. Legyünk inkább nőkritikusak, és szűrjük le azt a tanulságot, hogy mindenki magának szúrja el a dolgot, ha hagyja, hogy a világ férfiszemmel nézze és lassan maga is átveszi ezt a nézőpontot. Még rosszabb, ha egy nő teljes világa egy férfi szeméhez igazodik, de leginkább, ha egyetlen viszonyítási pontot használva sosem érhetnek el egymáshoz ezek a nők. Ezért törlődik adamzony.doc a merevlemezről, de mint már fentebb is utaltam rá, nyoma sincs a szép új világnak azután. Hátha, legközelebb, ha a szerző hagyja a ...ba a szerzői mindentudást meg a szerencsétlen külső-belső elbeszélés zagyvalékát, és hajlandó lesz az egyébként érdekes történetre koncentrálni.
Linkek:
