Tudom, nem kesergek. Lassan átcsavarozom az agyam a feladatnak megfelelően, megírtam a félévzáró lengyeltesztet, lefűzettem sok száz oldal fénymásolatot, főztem egy Omniát, lerajzoltam a disszertációm, és elolvastam a Cribsheet felhalmozódott számait, ami szerencsére épp elég ahhoz, hogy a pedagógiai érdeklődésemet csillapítsa. Mert a lelkem mélyén mindig kicsit filozófiatanár vagyok, de mit lehet tenni - két és fél éve nézem jó kéthetente a közigállást, és csak egyetlen egyszer kerestek filozófiára embert, azt is valahol túl messze, talán Pécsen. Márpedig ott is van filozófus bőven. De esküszöm, boldog voltam, amikor láttam, hogy a világ szebbik felén nem röhögik ki az embert, ha ilyen furcsa vágyai vannak, vagy akár egyetemi oktatóként visszamegy egy általánosba a szépségről vitakörözni kiskölkökkel. Egyszerűen nem tudok mást csinálni, mint vigyorogni, amikor azt mondják, "I like Philosophy Club, because..."
2011. június 2, csütörtök
2011.06.02. 19:52Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr882952393
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
