Miközben V2-n kellene dolgoznom, még vagy két napom van tudományosítani az esszém, amit, mint az előző bejegyzésem is mutatja, alapvetően nyűgként értelmeztem, míg nem tegnap éjjel... belefutottam a Lengyel Anyát dicsőítő magyar versek felsorolásába Csaplárosi könyvében. Akárki akármit mond, hogy pozitivista ő meg a Hopp Lajos, hogy ez faktográfia, hogy így, hogy úgy, és különben is, (rajtam kívül) senkit sem érdekel a Lengyel Anya, madarat lehetett volna fogatni velem! És komolyan elgondolkodtam azon, hol lehet ennek a három éve húzódó kutatásnak a vége, hiszen az irodalom nagy része igenis nincs semmilyen, nemhogy Magyarországról elérhető formában feldolgozva, hát hogyan is lehetne megmondani, mikor lehetne akár csak megközelítőleg és nagy merészen pontot tenni a végére, ha az ember nem ülhet évekig-évtizedekig poros könyv- és levéltárakban. Mindenesetre, ha már magyarul disszertálok, ez a szempont kihagyhatatlan, hiszen épp a keletkezésekor kapja el a még alakulóban levő mítoszt, és mint minden korai értelmezés (és minden fordítás általában), ha akar, ha nem, csavarint rajta egy nagyot (vagy kicsit, még meglátjuk, ha a versig is eljutok). Háhá!
Egyébként épp utolért egy megkeresés augusztus végére, amit a lehető legnagyobb lelkesedéssel vállalnék el (még annak tudatában is, hogy a V2 projekt nem áll sehogy, pedig a hatoda elment, ajvé!)
