Wielkopolski Slownik Pisarek; Republika Róz, 19:00

Csak egy éve tértek át a wikia-rendszerre, amikor összeomlott a korábbi toldozott-foldozott rendszer és hirtelen kiderült, sok olvasójuk van. De hogy is kezdődött? Persze a Feminista Kritikai Műhely nem azért jött létre, hogy legyen szótár, és nem is emiatt marad az egyetlen nevében (is) feminista műhely Lengyelországban, minden genderszemléletű nyomás ellenére.

Ewa Kraskowska egy angol nő-irodalom-történeti művel találkozott először, majd lelkes követője lett az elképzelésnek. Sokáig hiányzott egy ehhez hasonló kézikönyv a lengyel piacról: Borkowska és Phillips könyve csak áttekintés, ennek megfelelően hierarchizált, narrációs jellegű és persze reménytelenül hiányos egy lexikonhoz képest. Nekik viszont, kis csoport lévén, se idejük, se kedvük megírni a teljes lengyel nőirodalmi lexikont, ezért választották a regionalizmust rendező elvnek. A címe először Slownik Wielkopolskich Pisarek volt - később megváltoztatták a fentire, hogy bekerülhessenek máshol született, máshol élt, de akármilyen rövid időn keresztül Poznanhoz!Wielkopolskához kötődő írónők is - hiszen Konopnicka például csak egy estét töltött itt: na de milyet! Úgyhogy Wielkopolska nagy lett, a mű nemzetközi, immár belefértek Gorzów zseniális német írónői és a zsidó, átutazó és egyéb művészek, de akár a 19. századi publicisták és gyerekkönyvírók is, bár velük a Nagy Irodalom nem foglalkozik (nem mintha létezhetne nélkülük). Érdekes megvizsgálni, hogyan viszonyultak ezek a nők Poznanhoz és a régióhoz, úgyhogy a projekt amolyan alcíme lehetne: "Kobiecosc w Wielkopolsce, Wielkopolskosc w Kobietach". Egyébként tervezik az angol és német fordítást is.

Lucyna Marzec. Zylinskáról írja a disszertációját, aki itt született, itt alkotott és még Varsóban is csak Wielkopolskáról mesélt: az otthonról, helyi legendákról, például hogy miért csak a férfiakról kerülnek fényképek a családi albumba. De hogyan is lehet valaki "wielkopolska pisarka"? Lakjon itt. Írjon, még ha csak újságba is. Lehet akár férfi is, csak írjon nőnemben, legalábbis nézze női szemmel a világot. Ahhoz például, hogy Inga Iwasiów bekerüljön, elég volt kétszer megemlítenie legújabb könyvében (Ku slonce) a poznani egyetemet. Persze írni is akartak róla, és időközben sikerült kicsikarni egy ígéretet, hogy legközelebb többet ír. Mi minden kerülhet egy szócikkbe? Bármi. Fontos a bibliográfia, de lehet kép, videó, interjú személyes találkozó nyomán - így lesz érdekesebb és személyesebb az egész.

Adriana Kovacheva. Amikor megérkezett Bulgáriából meglepte, hogy ebben a városban minden utcát férfiakról neveztek el. Neki sokat jelent, hogy tudja, léteztek ezek a nők és ugyanazokat az utcákat járták, mint ő. De az egész projekt legkellemesebb vonása, hogy sok emberrek lehet megismerkedni, méghozzá régen élt írónők közvetítésével, és jó közösség jött létre. És a szerkesztői lét technikai része tényleg pofonegyszerű: elég, ha a Word használatára képes valaki.

Lukasz Garczewsi, a helyi wikia-gondozó. Ha a wikipedia az enciklopédia, a wikia az összes többi könyv a könyvtárban, tematikus oldalakkal a főzéstől a Pokemonig, és bárki bármikor indíthat új oldalt. A szótár változtatható, javítható, de sosem veszik el egyetlen korábbi verzió sem a Creative Commonsnak köszönhetően, vagyis lehetetlen elrontani. A használat nagyon egyszerű: a kék linket olvasni, a pirosat pedig szerkeszteni kell. A maga részéről pedig örül, hogy a csapattal dolgozhat és végre emberi nyelven (vagyis lengyelül) beszélhet munkaügyben és szép hölgyeknek segíthet. (Amúgy filológus, fordító, blogger és miegymás - tényleg öröm lehet vele együttműködni.)

Ewa Kraskowska. Mint kiderült, nem is olyan kockázatos ez a nyitottság, mint elsőre hinnénk. Kezdetben maguk is azt gondolták, hogy egy-egy szerző fogja elkészíteni a végleges cikkeket és egységes mintát tűztek ki, de nem bánják a változást és örülnek, hogy sikerült az akadémiai megkötöttségektől elszakadni. Egyelőre mindenesetre senki nem írt be csúnya szavakat, úgyhogy a dolog valószínűleg működni fog.

Teresia Tomsia (igazi wielkopolska pisarka, aki mögöttünk felpattan és szót kér). Írónőként nagyon lelkes volt, amikor megtalálta a róla szóló szócikket és kéri, keressék meg, mert látta, hogy régen frissítették, és szívesen megadna részleteket, recenziókat, róla készült képeket, ha ezzel segíthet.

A szervezők bátorítják, hogy akár maga is hozzányúlhat a róla szóló szócikkhez. Kevesen vannak, igyekeznek beérni magukat - meg a diákjaik személyében kinevelni az újabb generációt. Többször felmerül, hogy ezt a projektet az általam már többször ajnározott (joggal!!!) Krakowski Szlak Kobiet-tel ellentétben nem támogatják. Mi lehet ennek az oka? Egyrészt az, hogy Európában ezek a kutatások már a hetvenes években lezajlottak, külföldön, de még Lengyelországban is anakronisztikusnak tűnhet a kezdeményezés. De persze ettől még valakinek meg kell végre csinálnia, még ha nem is támogatják és ha nem is mindig kellemes. Még a jelen feltételek mellett is elmondhatják, hogy több szócikk van a wikián, mint a legtöbb lexikonban. Tagadhatatlan, hogy néha nehéz munka egy-egy bejegyzés összeállítása és nem lehet a diákoknak házi feladatként kiadni. Mindenképpen kell valami érzelmi kötődés, ha más nem, az utálat. Ráadásul sokkal több emberről lehetne írni, mint gondolnánk - sokan a kortársak közül észre sem veszik, hogy alkotnak, ami a női írás és szerzőség általános helyzetére is felhívja a figyelmet. Már maga az is problémás, hogy ők maguk szerzőként milyen státusszal rendelkeznek - az sem kizárt, hogy maguk is megérdemelnének egy-egy szócikket?! Nem akarnak a wikipediával háborúzni, bár mindent elkövetnek, hogy elsőként az ő oldalukat dobják ki a keresőrendszerek. Annak, hogy nem a wikipediát fejlesztették tovább, több oka is van. Mindenképpen szerették volna, ha helyet kapnak a személyes megjegyzések is, a wikiának pedig nem kell mindenáron semlegesnek lennie vagy minden létező nézetet beépíteni; itt lehet kritizálni, lehet apróságokról szócikket nyitni, és nem kell mindenáron akadémikusként viselkedni.

Természetesen a stábból mindenkit más érdekel, mint a kis körkérdésből kiderült. Gajewska például egyszer átküzdötte magát egy életművön, ami nem kevés könyvtárban ücsörgést jelentett fénymásolásból is kizárt példányokat szorongatva, hogy rájöjjön, képtelen megírni a szerzőről szóló bejegyzést. Lucynát főleg azok izgatják, akiknek a nevében szerepel a "polska" szó és utálják Poznant. Kraskowska a személyes beszámolókat keresi, bár számára is érdekes, amikor egy hozzá hasonlóan  messziről érkezett szemével láthatja a várost. Adát Kofta fogta meg, akiről sosem jutott volna eszébe Poznan, és mindazok, akikről sosem gondolta volna, hogy léteznek; de érdekesnek találta a színésznőként ismert Lili Palmer önéletrajzát is. De Gajewska megemlíti azt is, mennyire szereti, hogy a város bizonyos részein sétálva most már mindig egy írónő  (konkrétan Wicherkiewiczowa) leírása jut az eszébe. A legfurcsább mindenképp az a felfedezés volt, hogy milyen élénk irodalmi élet zajlott valaha Poznanban, hány lap jelent meg, milyen szalonok működtek. Bizonyos dolgokat csak az írónők könyvének közvetítésével ismerhetünk meg, hiszen közülük sokan - a jelen sábá tagjaihoz hasonlóan - szintén (azóta elpusztult) archívumokban kutakodtak, hogy könyveiket megírhassák.

Egyébként pedig lesz villamosos nőtörténeti kirándulás a No Women No Art - fesztivál keretében novemberben és ha sikerül lerövidíteni és angolra fordítani a bejegyzéseket, Lengyelországból elsőként fel/bekerülhetnek egy összeurópai gender-enciklopédiába.

Linkek, még egyszer vagy először:

http://pisarki.wikia.com/wiki/Wielkopolski_S%C5%82ownik_Pisarek

http://www.radiomerkury.pl/audycja/porozmawiajmy-o/powstaje-wielkopolski-slownik-pisarek.html (interjú Lucynával és Adával)

http://www.nowomen-noart.pl/

PS. Elképzelhető, hogy lesz videó a youtubeon - Fundacja Barak Kultury illetékes az ügyben. Természetesen lesz itt még szó a fejleményekről!