Nekirugaszkodtam a varsói beiratkozásnak, de titokban azt is eldöntöttem, hogy a következő életemben csak akkor állok neki ilyesminek, ha A, minden világos; B, legalább abban az országban tartózkodok, ahol felvilágosíthatnak. A szívem összetörik, hogy megint parkolópályára kell irányítanom azt, ami igazán foglalkoztat, valami olyanért, amiben legfeljebb csak találhatok valami izgalmasat. Ellenben hasznos. Addig is próbálok a munkában szórakozást találni, itt van mindjárt az írótáboros oda-vissza fordítgatás, amiben életemben először arra kell figyelnem, hogy inkább pontos legyen, mint jó (lévén: nyers). Igyekszem a szövegeket olvasva nem gondolni gonoszul arra, miért is nincs nőirodalom, de kicsit úgy alakult, hogy a mezőnyből nem feltétlenül a szakmailag kötelezők tetszenek legjobban. Szeretem ezeket a kirándulásokat a túlpartra, valljuk be. V2 alakul, de nem egyszerű az ügy; már csak azért sem, mert a főhősön a kelleténél többször uralkodik el valamiféle lányos zavar, ami valljuk be, nem annyira illik egy ősz hajú, masszív mutáns harcoshoz. De mint mindig, újra meg-megdöbbenek, milyen szöveg kerül monitorra, úgyhogy amit egyelőre látok, nem a vég. De nem is a vége.
2011. augusztus 7, vasárnap
2011.08.07. 18:35Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr343132115
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
