Könyv: Sylwia Chutnik, Dzidzia. Warszawa: Swiat Ksiazki, 2009.

Lengyel gazdasszony a felkelés után a menekülőket két napig rosszul tartja, aztán elveszejti, büntetésből a dédunoka végtagok nélküli vízfejű szörnyszülöttnek születik kevéssé felelősségteljes anyja torkából, miután az három egészséges ikertestérét megfojtja (véletlen). Legközelebb 16 évesen látjuk, amikor az álszent állam elragadja változatlanul felelőtlen anyjától és az egyház kezébe adja - mikor szökni próbál, a feldühödött tömeg, aki épp szentképpé szándékozott avatni, lincselésre vetemedik. Az anya erről mit sem tudva Varsóba indul a Legfelsőbb Bíróságon tetetni igazságot. Az utolsó sorokban a vonat kerekei alól csodálatos módon megmenekült lánykát látjuk a síneken a távolba araszolni. Jajj.

A helyzet a következő. Chutnik zseniálisan tud írni a második világháború Lengyelországáról, mindig pont oda kerülnek a csavarok, ahová kell, mindig megtalálja azt a hangnemet, ami előcsalja bennünk a döbbenetet, nagyon jól igazgatja a perspektívát, hogy sose érezhessük magunkat biztonságos távolban. De Chutnik valamiért nem így szeret írni. Hanem feministául, ami a cselekmény és a hangulat rovására megy, ami még ha jól is mutat egy bekezdésben, 160 oldalon már nyomasztó és a könyvet döcögőssé és érdektelenné teszi egy idő után. Szóval könyörgöm, adjanak neki egy rovatot, hogy kiélhesse magát a szenteken és álszenteken, a vidékieket lenéző varsóiakon, a külvárosok mélynyomorán meg a biztonsági őrökön. Hátha akkor mégis megszán minket, és képes lesz a harsány provokatőrségét jófajta, olvasható prózával vegyíteni, szépen végigvinni a cselekményt és nem túldíszíteni kirohanásokkal. Úgyhogy egyelőre elszállt a lelkesedésem, de remélem, egyszer még visszahozza a belé vetett hitemet.

http://www.swiatksiazki.pl/shop/product,167414,,Dzidzia,Sylwia-Chutnik

http://www.facebook.com/Sylwia.Chutnik?v=app_4949752878&ref=ts