Lejöttem a literán (Veszett lelkek vándorolnak, Szécsi Noémi, Nyughatatlanok)!! Aaaztán... bővitgetem a Lengyel Irónők Tárát, újra és újra meglepődve azon, hogy a következetesség és az irónők sokszinűsége minduntalan arra kényszerit, hogy olyan nőkről irjak, akikről nem feltétlenül lenne kedvem (pl. abortuszellenes konzervativ katolikusokról - de persze ezzel a vonulattal találkoztam már a filós szakdolgozatom miatt is, és akkor is megvoltunk valahogy). Ha már katolikus és konzervativ, elolvastam a Képmás magazin augusztusi gender-összeállitását, ami nem okozott különösebb meglepetéseket, bár volt néhány olyan szinten mocskolódó és intoleráns megjegyzés, amiért nem feltétlenül nevezném családi lapnak. A következetlenségeken ebben a regiszterben igazán felesleges fennakadni. Egyébként meg, amikor épp rászánom magam, Szalay Edinát olvasok (A nő kétszer. Neogótika és női identitás a mai észak-amerikai regényben. Debrecen: Kossuth, 2002. - a kedvtelenség nem a könyvnek szól, az nagyon is kedvemre van, hanem az angol szakdolgozat nevű leselkedő rémnek). Na, szóval Szolnok, lassan feldolgozom V2 elvesztését, lassan feldolgozom Varsó közeledését, de se lassan, se gyorsan nem szokom egyelőre a gondolatot, hogy férjtelen vágok neki a kalandoknak. És mindjárt. Kalandoknak ám, mert például október 13-án szerepelek majd Poznanban a Pro Arte szülinapi fesztiválján, ahol arról tartok majd előadást, hogyan ismeri meg a várost a magyar nő. Ejj.
2011. szeptember 3, szombat
2011.09.03. 20:58Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr303200716
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
