Katarzyna Grochola, Zielone drzwi. Kraków: Wydawnicteo Literackie, 2010.

Rendben, mindig lehet találni egy jó kifogást, miért olvas az ember igényes ponyvát. Nem próbálom mentegetni, attól még, hogy a kiadó Szépirodalmi, a könyv nagyobbik része nem kacérkodik a magasabb művészetekkel, az utolsó 120 oldal pedig puszta mentegetőzés és magyarázkodás, miért is nem egyértelműen ő a könyvei főhőse és miért csak a szépre emlékszik. Persze, ha általában véve irodalomban utazna a hölgy, mindezt - leánykori nevén - akár ars poeticáak is titulálhatnánk, hiszen elég szájbarágósan elmagyarázza nekünk, miért is nem azonos a regény és az önéletrajz, a valóság és a fikció. És ha a nagymamám vagy az anyukám olvasná, nekik valószínűleg a hasznára is válna. Na és a mentségeim. Egy: az MCK egyik munkatársa ajánlotta a figyelmembe, mert rögtön a legelején megjelenik egy versike, amit a barátnője másolt a szerző-narrátor emlékkönyvébe, és egy-egy sorát később is beszúrja a szövegbe kommentárként: Polka zes ty swiat ujrzala, / Polka bedziesz umierala, / Polka w Polsce milosc toczy, / Polka w Polsce zamknie oczy. Ilyen alkalmat nem lehet kihagyni! Kettő: a könyv igazi bestseller, és az a helyzet, hogy nagy ostobaság lenne túl sok mindent összehordanom a lengyel nőkről úgy általában, ha még a legigényesebb könyvet is finnyás vagyok elolvasni, ami egyáltalán még beleférhet a közízlésbe. És igényesnek igényes, az első kétszázegypár oldal határozottan szórakoztató, eleinte kisiskolás és kamaszos csínytevésekben tobzódunk, amiken igenis jókat lehet nevetni, aztán következik a vakvágánynak bizonyuló nővérke-karrier szomorkás-humoros kétségbeesésközelisége, és nagyon jól indul a líbiai sikertelen házasság szakasza is, de mégsem mer eleget mesélni azokról a forróságban töltött hónapokról, se arról, hogy hirtelen elhagyja a férjét és minden észérv és túlélési ösztön ellenére hazautazik a hadiállapot idején. De az első három "fejezet" (élesen elkülönülnek, de ő nem bajlódik felosztással), és később a betegségéről szóló rész ha "nőklapjásan" is, de legalább jól meg van írva. Három: jó lesz nekem egy ilyen ellenpont az önéletrajz-szerű könyvek közé, amilyen a Polka Gretkowskától vagy a Dziewczyna z zapalkami Jankotól, mert ez akar a legkevésbé szépirodalmi lenni, de mégsem tud szabadulni bizonyos jellegzetességektől, és ez az egyetlen közöttük, ami használati utasítással érkezik.