Esemény: Wycieczka Krakowskim Szlakiem Kobiet - Trasa sladami krakowskich emancypantek (avagy: krakkói emacipáltak nyomában)
Sajnos elhagyott minket a szerencsénk és helyette inkább a csöpörgő eső kísért, de azért kiderült egy és más. Például arról is, hogy a katonai-ipari műemlékeknek, vagy úgy általában a régebbi épületeknek a Plantyn túl ritkán kedvez a szerencse.
Történeti bevezetőnek a Collegium Maius kapujánál: kezdetben a vélekedésekkel ellentétben a közösségi életben mozgolódó nők élete nem is volt olyan rossz, a középkor kezdetén dolgozhattak például önállóan céhekben. A munkaerőpiaci problémákat azonban, nem először és nem utoljára, többek között az ő hozzáférésük megvonásával igyekeztek helyrehozni. A helyzet aztán egyre romlott, míg Napóleon idejére a nő - hát még ha férjezett - gyakorlatilag gyerek, gyámság alatt szinte minden tekintetben. De meg kellett jöjjön a válasz, elindultak a nőjogi mozgalmak: némelyek az apai hatalom, vagyis a gyámság alól való felszabadítást (emancipáció), mások a választási jogokat (szüfrazsettek) tűzték zászlajukra. Előbbi nyilván a kevésbé radikális de egyszerre belátóbb: ahhoz, hogy a nők részt vehessenek a társadalmi életben (és teszem azt szavazzanak), előbb művelődniük kell - de ahhoz, hogy az egyetemekre bejussanak, érettségit kell szerezniük, olyan iskolákban, melyeket még meg sem alapítottak... Hát, valahogy így gondolkodtak a lengyel emancipáltak, akik lassan kiharcolták (bár sok szempontból valószínűleg csak kivárták) az óralátogatás helyett az egyetemi hallgatói státuszt, előbb a bölcsészkaron, aztán az orvosin, végül a jogon. Természetesen voltak, akik megengedhették maguknak a külföldi tanulmányokat és már felsőfokú végzettség birtokában lobbizhattak társnőikért az egyébként nyilvánvalóan szuperintelligens, de e kérdésben fröcsögő patriarchaként megmutatkozó professzorokkal szemben. (Értsd: akadt, aki hirdetési helyet bérelt lapokban, hogy tiltakozhasson a nők felvétele ellen, de a fiatal Maria Sklodowskát asszisztensi pályázatát is elutasította az UJ...)
És maga a séta:
Karmelicka 15 - az első drogéria, amit nő vezetett. Akkoriban az ilyen üzletek közelebb álltak a gyógyszertárakhoz és csak gyógyszerész vezethette őket. Ebben az esetben: gyógyszerésznő, Jadwiga z Sikorskich Klemensiewiczowa, az UJ első hallgatónőinek egyike, aki másik két évfolyamtársnőjét is alkalmazta.
Karmelicka 32 - 1895-től a huszas évekig nők számára nyitott többségében egyéves felsőfokú kurzusok működtek itt a bölcsészettudományok, természettudományok és művészetek terén (Wyzsze Kursy dla Kobiet im. Adriana Baranieckiego). A többségében jól felkészült egyetemi professzorok olyan új tárgyakat is tanítottak, mint a néprajz. Fontos megjegyezni, hogy nem volt korhatár.
Rajska 12 - Ujezdzialnia. Gyakran került itt sor gyűlésekre, legyen szó akár nőjogi, akár szocialista csoportokról. Néhány hete lebontották, a helyén épül a Malopolski Ogrod Sztuki.
Dolnych Mlynów 10 - Cygarfabryka. A dolgozók közel kilencven százaléka nő volt, bár erről valamiért sokan megfeledkeznek. 1896-ban spontán sztrájk alakult ki - vagy inkább félresikerült luddita akció az új gépek ellen; mindenesetre ennek hatására létrejött a dolgozó(nő)k szakszervezete, ami elsőként harcolt ki munkahelyi bölcsödét 1911-ben. Nem tudni, mi lesz a sorsa a loftlakásoktól a lebontásáig minden szóba kerülhet.
Pilsudskiego 13 - 1904-től a I Prywatny Gimnazjum Zenski épülete. Ez volt az első érettségire, tehát felsőfokú tanulmányokra előkészítő gimnázium. Meglehetősen liberális intézmény, itt tanított például a vallástalan Marcelina Kulikowska is (de róla később). Ma többek között a magyar szak működik az épületben.
Franciszkanska 4 - Wyzsze Kursy dla Kobiet im. Adriana Baranieckiego, 1868-95 között
Franciszkanska 1 - a másodikként alapított, kifejezetten nemzeti-katolikus profillal rendelkező Helena Strazynska női magángimnázium épülete. Zsidó lányokat nem vettek fel. Ma a Pápai Teológiai Akadémia épülete.
Rynek 13 - a Stowarzyszenia Zwiazek Kobiet székhelye, a Nowe Slowo szerkesztősége, egy időben a női olvasó (Czytelnia dla Kobiet) helye-helyszíne (mert a legnagyobb baj persze nem az volt, hogy volt egy hely, ahol a nők folyóiratokat olvashattak, hanem hogy ezek emancipációs lapok voltak és mellé mindenféle rendezvényeket, előadásokat is tartottak!)
Rynek 34 - Palac Spiski. Itt működött a harmadik, az első lszétszakadása következtében létrejött Jadwigáról elnevezett leánygimnázium, ahol az iskola konzervatívabb fele folytatta karrierjét. Ennek ellenére ide felvettek zsidó lányokat is.
Szpitalna 7 - Kamienica pod Rakiem. Itt lakott az aktivista Maria Siedlicka, néhány évig az ő lakásában működött a Czytelnia is.
Sw. Marka 34 - az első állami szakiskola, ahol 1871-től varrónőket képeztek.
Sw. Jana 11 - 1896 és 1902 között itt működött a I Prywatny Gimnazjum Zenski.
Pijarska 3 - a fenti képen látható épület, Marcelina Kulikowska utolsó lakóhelye. Végső soron az egész kirándulást az ő emlékének szenteltük, az utolsó állomás a sírja volt a Rakowicki temetőben. Épp száz éve, kora délután itt lett öngyilkos: szíven lőtte magát. Drámaíró, író, riporter, tanár és nőjogi harcos volt, aki a genfi egyetemen tanult természettudományokat. Melankolikus alkat volt, valószínűleg régóta depresszióban szenvedett.
Akit érdekel Marcelina Kulikowska, olvashat róla a Krakowski Szlak Kobiet. Przewodniczka po Krakowie Emancypantek c. könyvben, amelyet ingyen lehet beszerezni a kiadó Krakowski Szlak Kobiet egyesülettől (sajnos csak személyesen). Vagy kölcsön lehet kérni tőlem. Ha adom.
http://www.krakowskiszlakkobiet.pl/
