Őszintén elkeserít a tény, hogy haza kell indulnom pénteken, és ez a kezdődő depresszió hideggel és zuhogó esővel párosulva nem tesz éppen jót a kedélyemnek. Titokban már az eljövendő honlapomat szerkesztgetem, mert tűrhetetlen, hogy ne legyen egy tisztességes lengyelfeminista-tudástár magyar kézben, nem is beszélve arról, mennyire meggyőző is lehet egy ilyen izgő-mozgó névjegykártya. Másrészt szüntelen kapokodok könyvtől könyvig, egyszerre olvasom a Krytyka Polityczna Zaloba-ját a smolenski katasztrófa utáni első tíz nap sajtójáról, az aktuális lapokat, egy német és egy lengyel nyelvkönyvet és az első bejegyzésben már felbukkant Kobiety w literaturze c. művet, nem is beszélve az eFKa mikrokönyvesboltjában beszerzett feministki - wlasnym glosym o sobie és Grazyna Plebanek klasszikusnak tűnő Dziewczyny z Portofino című regényéről. Ergo az ösztöndíjvégi összeomlás összes tünetét produkálom.
Kiállítás: Muzeum Inzynierii Miejskiej, ul. Sw Wawrzynca 15
Ambivalens érzésekkel tölt el a tárlat, mert megint itt egy múzeum, ami még a technika rajongóit sem tudja teljességgel kielégíteni, hiszen a kiállítások egy részéhez még csak béna, tűzött fénymásolatként sem mellékelnek használati utasítást. Pedig egészen biztosan keverednek ide olyan szakbarbárok, akiket valóban érdekelnek a nyomtatás történetének technikai részletei - így viszont marad a veterán nyomdagépek imponáló, de nem különösebben sokatmondó látványa. Azt viszont már végképp senki nem tudja nekem megmagyarázni, miért is kell egy fényképgyűjtemény arról, hogyan hozták létre a múzeumot uniós pénzekből - ha érdekesebb lenne, még csak-csak, jelen formájában viszont nyugodtan eldughatták volna egy mellékfolyosóra az irodaépületben. Sajnos nem különösebben sokat tudunk meg a csarnokba zsúfolt járművekről sem, amiket nemhogy nem érinthetünk meg, de még csak körbe se járhatunk - úa műfajban verhetetlen londoni közlekedési múzeumnak épp az a legszimpatikusabb vonása, hogy mászhatunk, ülhetünk, kapaszkodhatunk, és nem csak nézhetünk, biztonságos távolból. Talán megérne egy fapados jegyet a továbbképzési osztálynak... Remekül mulattam viszont a körről szóló részen, ahol mindent meghúztam, megpörgettem, arrébbgurítottam, labdát fújam porszívóval, buborékot gombnyomásra és liftet emeltem óriás mókuskerékben. Miért nem lehet az egész múzeum ilyen izgalmas? Miért nem rendeznek be megállót a századelőről, vagy osztogatnak faximile-jegyeket belépőként, vagy engednek be egy vezető fülkéjébe? Költhették volna ilyen apróságokra is a pápamobil másolatába befektetett pénzt...
Esemény: eFKa Fundacja Kobieca, ul. Krakowska 19., minden kedden és csütörtökön 10-14
A könyvesboltban, ahogy talán már említettem, hozzáférhető még Walczewska Damy, rycerze i feministki című klasszikusa és más eFKás kiadványok pl. Zapolska regényeiről vagy a lengyel feminizmusról. Emellett gyakorlatilag minden fontosabb műből akad egy-két példány, úgyhogy ha az ember sehol nem jár sikerrel, itt még mindig próbálkozhat, szigorúan a feltüntetett időben. Amúgy örülnek, ha megjelenik valaki, de nem zaklatják, ha le akar ülni az olvasótermi szakaszban, ami a lengyel és külföldi femnista elmélet fontosabb könyveit (és persze néhány teljesen esetlegesen bekerült női dolgot) kínálja a lelkeseknek. Ebből kifolyólag már akkor sem rossz, ha csak bibliográfiai gyorssegélyre van szükség, mert nem kell rohangálni a szociológiától a vallásig, a regényektől a filozófiáig, mert mindent megkapunk egyben. A rossz hír, hogy nyilván a források végessége miatt azért itt sincs meg minden, kifejezetten gyenge például az irodalmi rész - de ez mégis csak egy gyakorlatorientált szervezet. Jó hír azoknak, akik nem szeretnek kitekert nyakkal órákon keresztül könyvgerinceket olvasni: első látogatásunk alkalmából kérés nélkül is a kezünkbe nyomja valamelyik ügyeletes a nyomtatott katalógust.
Linkek:
