Ezennel visszatértem a valóságba, egyenesen a közepébe. Az elmút két napot ide-odakapkodós posztfordítós örömmámorban töltöttem - de ideje újra nekilátni a munkának! Elkezdtem fordítani a Chutnik interjút, remélhetőleg pár napon belül - tehát a lengyel megjelenése előtt - közölni tudom a szerkesztőség áldásával. Lelkesen olvasom a Zadrát és a Wysokie Obcasyt, a mai számban Agnieszka Graff ír arról, mennyire ad(hat) optimizmusra okot, hogy törvényesítve lett a 35%. Recenziókat írok, némi nőirodalmi kötődéssel. Egyrészt M. Tóth Éva Anirámájáról, ami tulajdonképpen lehetne valamiféle női, szubjektív, személyközi (animációs) történetírás, de (egyelőre) mégsem tetszik: valahogy a személyesség nem hozzáad, inkább elvesz, a szubjektivitás nincs se a könyv, se az olvasó hasznára... A másik könyvesblogra megy: Chiquita, az élő baba, Kuba, siker, fény, csillogás... Az első hetven oldalt faltam, de valami hiányozni kezdett, és már-már ott tartok, hogy közönybe fullad az olvasás; és azt hiszem, most értettem meg, hogy mi is az, amikor egy nőt a legjobb szándékkal, de tárgyként kezelnek egy regényben. A fejleményekről persze tájékoztatom a kedves kzönséget. Ezen kívül visszacsöppentünk a konzultációs életbe, most úgy tűnik, márciusban prezentálom a kutatásom a komparativistáknak, ami azért sem a legjobb, mert márciusban, úgy néz ki, egy konferenciára mindenképp bejutok, ahol a magyarországi nőirodalomról fogok beszélni; hogy elmondhatom-e, miért nem olvasunk Chutnikot, továbbra is függőben. Ahogy az Eötvös is... Mindenesetre, ha alkalmam nyílna tisztességesen felkészülni a témából, lehet, hogy azzal foglalkoznék, miért olyan nehéz szláv mitológiai ihletettségű fantasyt magyarra fordítani - az elmúlt hónapokban azt hiszem, sikerült ráéreznem, miért akarhat valaki néprajz szakra menni, mert amennyi női és egyéb rémet felsorakoztatnak a szlávok, azt nézni is tereh; a néprajzi lexikon viszont a legtöbb esetben csak a sovánka lidércet hozza fel példának. Magyaroknak magyar rémeket!

Mindenesetre a bőrömből kibújva elindulok legdrágább férjemmel a héten másodszorra is moziba - csütörtökön Mundruczó és Frankenstein, sokkal jobb volt, mint amire számítottam; ma nyolckor Az élőhalottak éjszakája egy indie-zenekar élő kíséretével. Ha bármiért említésre méltó, természetesen közlöm, csak itt, a lengyelanya.blog.hu-n :)