28 óra utazás után (ebből szerencsére nyolcat Krakkóban töltöttünk körbe-körbe járva, ami sokat javitott a helyzeten) szombat délelőtt megérkeztünk Zalaegerszegre, onnan továbbutaztunk Zalaszentgrótra, aztán Sényére, hogy két nappal később Balatonmáriafürdőn és Budapesten keresztül Szolnokra essünk. Épp csak nem ágynak - a mai újabb Szolnok-Bp-Szolnokot már tényleg nem viseltem a legjobban. Viszont láttam a Libri sikerlista-polcán a Vajákot, még ha le is csúszott a héten a hetedikről a 15. helyre. Találtam egy nagyon érdekes könyvet a literán múlt héten (Teodora Dimova, Az anyák - avagy az anyamitosz dekonstrukciója bolár módra), igy aztán végre van mivel jelentkeznem a prágai szlavista-konferenciára - szeretnék még egyszer bekerülni, mielőtt kikopok a korcsoportból... Mig István a nyelvvizsgáját irta, a Szabó Ervinben tanulmányoztam az "irodalmi" és "történelmi" szakácskönyveket az OTTHON-szekcióban: ki gondolta volna, hogy a Friss irodalmi húsok, de még Dede Franciska Hét-szakácskönyvről szóló értekezése is itt fog landolni (Tartsd jól a Bestiát! – Emma asszony (Ignotus) receptpályázata és A Hét szakácskönyve – egy századfordulós „blog” története - remek darab!), aztán felmásztam a még mindig lélegzetelállitó bölcseleti olvasóba, hogy végre kézbe vehessem Tokarevet - mitológiai utalások, nem állithattok meg! Közben persze mindig akad a hazahozott lengyel lapokban egy-egy gyöngyszem, a Gala például korábbi felvilágosultságát meghazudtolva határozottan szexista összeállitást közölt tiz szuperférfiról, akiknek a többsége büszkén vallja, hogy semmit nem csinál otthon. Hmm. Akkor már inkább Sroda a Wprostban. Vagy a Wysokie Obcasy, mint olyan. De mégis a Wprost, mert a héten két lengyel mitoszt tárgyal (Smolensk, pápa). Nem mellesleg még mindig nincsenek meg a tanulmányok, a recenzió kész, de nincs átnézve, és hogy nyugi legyen, jelentkeztem egy újabb konferenciára, ami épp egy hét múlva lesz. Bármilyen mélyről ástam is elő a sényei szobámban a Rubikon felvételi adattárait, a tudatalattim még mindig nem engedi felszinre a "te-jó-ég-felvételi"-pánikot. Megnyugtató, ha az ember ennyire bizhat a tudatalattijában.