Könyv: Lidia Ujazdowska, Zaglada Ochoty. Zbiór relacji na temat zbrodni hitlerowskiej dokonanej na ludnosci Ochoty w czasie Powstania Warszawskiego. Warszawa: Fronda PL, 2005.

A felkelés múzeumában találtam a leárazott szekcióban, és kellett nekem, naná, hiszen épp ez az a pár nap, amihez a Kieszonkowy legérdekesebb oldalai is köthetőek. De ezen is túl, amolyan nőtörténeti forrásgyűjtemény, hiszen a megszólalók mind civilek, többségében nők, akik viszonylagos nyugalomban éltek a RONA megérkezéséig. Valamennyi látszik ebből a későháborús csendéletből: a szegénység, persze, de a lekvár is a sarki kisbolt polcán, a hazafelé sétáló fodrászlány vagy a reggelente a trafikba villamosozó bérlő. Többségében persze érzelemmentes, erősen dokumentarista beszámolók ezek, de akadnak érdekes pillanatok. Például amikor egy akkori kislány arra emlékszik, hogy anyja a sokktól görcsösen nevetni kezdett, és az édesapja kénytelen volt pofon vágni. Ahogy ebben félmondatban felcsillan annak a szokatlan szörnyűsége, hogy az apja pofonvágta az anyját - mintha ehhez képest távoli esemény lett volna a számára a lányok megerőszakolása a téren vagy a hullahegyek a piactéren, ahová a lakosságot összezsúfolták. Érdekesek a kiszólások, mint amikor egy nő leírja a pincékből kivert emberek menetét a térig a véres utcán, a kivégzettek holttestei mellett, és csak úgy megjegyzi: az egyik sarkon a szemét között állt egy német tiszt és hegedült, kimondottan jól egyébként. Pont az ilyen kevéssé patetikus emlékfoszlányokat szeretik kifelejteni a történelemkönyvekből, ezek hiányától válik a háború olyan biztonságosan idegenné. Vannak aztán olyan beszámolók is, amik már-már irodalmiak, némelyik vallásos színezetet kap, némelyik egy-egy motívumot emel ki. Van a képeknek egy megdöbbentő visszatérő eleme: a szó szerint debil, degenerált ronások, akik az egyik szerző szerint annyira szánalmasan nevetségesek voltak az összevissza rabolt tarka ruhájukban, a könyökükig sorakozó nem működő karórákkal, amiket amúgy sem tudtak leolvasni és a gumi nélküli biciklijeikkel, mint valami rossz bohócok. Folyamatosan annyira részegek voltak, hogy előfordult, hogy nőktől rabolt sminket ettek, mert ennivalóra emlékeztette őket a szaga, és valószínűleg ezért is sikerült sok nőt takarók, kabátok alá, szekrények maradványaiba elrejteni előlük. Nem részletezném, mit műveltek azokkal, akiknek nem sikerült elrejtőzniük...

Sajnos dokumentumként nehéz lenne kezelni a gyűjteményt, mert javították nem csak a helyesírást és a nyelvhelyességet, de például minden alkalommal "ronásra" javították az akkoriban használatban levő, az egységre vonatkozó kifejezéseket - ilyenkor nehéz megmondani, milyen mértékben cenzúrázhattak esetleg más tartalmakat és hogy mi lehetett a 45 szöveg kiválasztásának szempontja. (Például '79 és 2004 között kikérdezett beszámolók között szinte nincs a felkelés idején felnőtt korú férfi, nincs olyan, akinek családtagját megerőszakolták volna, nincs olyan, aki közvetlenül számolna be rokona haláláról - az ilyesmi mindig mással, de legalábbis máshol történt...)

Linkek:

http://naszastolica.blox.pl/2009/08/Zaglada-Ochoty-sladami-sierpniowych-tragedii.html (sétaútvonal, képekkel)

http://www.urzadochota.waw.pl/page/index.php?str=43 (a helyi önkormányzat honlapja a városrész történetével, híres emberekkel, látnivalókkal, sétaútvonalakkal...)

http://en.wikipedia.org/wiki/Ochota_massacre (rövid angol összefoglaló a felkelés alatti eseményekről)