Igazából keresztül-kasul Lengyelországban (Krakkó-Poznan-Bielsko-Biala-Szczyrk-Bielsko-Biala-Krakkó) sikerült három napon keresztül nem aludni eleget személyvonaton, olcsó ICn, személyautókban és lerobbant távolsági buszokban, melyekhez képest a másfélszemélyes poznani kanapé a néhai albérletemben maga volt a csoda. Mindenesetre van lakásunk, mindenki szeret minket, mi is szeretünk mindenkit, Poznanban még mindig háromszáz forint a bolognai és nyitva az olcsó könyvesbolt a főtéren, ahol sosem fogynak ki a 280 forintos lengyel nyelvű Lázár Ervinekből. Soha többet, mondanám, de ennyire semmi nem lehet egyszerű.

P.S. Pénteken jártam az Instytut Ksiazki krakkói főhadiszállásán, amit félkilónyi információs kiadvány és könyvjelző kíséretében hagytam el abban a kellemes tudatban, hogy próbafordíthatok, és máris gondolkodni kezdtem és léha terveket szőni, mikor kiderült, hogy mégsem ártana könyv-fordítás, mielőtt könyvet (próba)fordítanék. Tyúk-tojás-tyúk-tojás-tyúk...

A bejegyzés trackback címe:

https://lengyelanya.blog.hu/api/trackback/id/tr732164614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása