Kedves Naplóm,
szinte az egész hetem megmagyarázhatatlan és kártékony letargiában telt - csak vártam, csak vártam. Vártam a recenzióim megjelenését - de nem jelent meg a háromból egy sem. Vártam, hogy értesitsenek a felvételim időpontjáról - de nem értesitettek. Vártam, hogy megjelenjenek jó hirek a forditásomról - de csak ma kezdenek szállingózni, amiért csak némiképp kárpótolhat, hogy csupa jó hir. (Hetedik a Libri sikerlistáján, eddig nem kapott negativ szavazatot, a forditás miatt háborgókat pedig a fórumozók maguk rendezik le, nem kell magamat védenem szüntelen.) Emiatt rendeztem ugyan a jegyzeteimet a konferencia-előadások publikációjához, de semmit sem irtam. Nem fejeztem be a negyedik recenziót sem. Gyűjtöttem anyagot a felvételihez, de nem készültem módszeresen. Sok ügyet elintéztem, de egyik sem vitt előbbre. Nem mentem el a Vagina-hét egyetlen programjára sem - bár legalább kaptam egy csodálatos hologramot Kasiától. Betegség miatt elmaradt a Tokarczuk/femikrimi-óra, pedig kiváncsi lettem volna, más is érezni véli-e a női nyelvet. Bővitgettem a startlapot, néha megköszönte valaki, hogy felvettem, és szerencsére aki látta, csak dicsérte. De ettől még borzalmasak az ilyen hetek.
De itt a tavaz, úgyhogy legalább már nem csak lélekben, de megjelenésemben is szüfrazsettkedek!
