Poznan, Poznan, über alles.
Kiértünk, szaladunk, cipelünk, bevásárlóközpontokból lakásfelszerelünk, találtunk egy jó palacsintázót egy percre a lakástól, még mindig szeretjük a bolognait az egyetemmel szemben, minden a régi, de minden új, és ma: beiratkozunk a könyvtárba! Vagyis a régi-új blog nemsokára újra a régi, és hamarosan indul a privát. Még jelentkezünk!
Linkek:
http://www.pierogarniawildecka.net.pl/
Mindenkivel örömmel tudatom, hogy a mai nappal véget ért aktiv IT helpdeskes pályafutásom, és mire letelik a felmondási időm utolsó napja én már menetkészen várom az indulást Poznanba. Úgyhogy a blog hamarosan újra üzemel, addig is mindenki olvassa örömmel, amit elvileg nyilatkoztam:
http://www.rp.pl/artykul/9131,520342_W_soczewce_historii.html
Hogyan legyünk turisták a saját városunknak, avagy Krakkó középhaladóknak
Kiállítás: ABAKANOWICZ, Muzeum Narodowe w Krakowie, al. 3 maja 1, nyitva augusztus 29-ig.
Megdöbbentő hatással volt rám, már-már költői inspirációk hatására három oldalnyi feljegyzést készítettem a bemutatott hét műről, márpedig ezt rosszabb regények teszem azt nem váltják ki belőlem. Rövid tanulságként: ezek a szobrokat tapasztalni kell, nem nézni, minél közelebb jutni (akár megérinteni, ha nem les a teremőr), körbejárni, eltávolodni, leguggolni és felállni, hajlongani és hunyorítani. Elrohanva mellettü tökéletesen érdektelen posztmodern borzalomnak hat a nagyja, közelről... Úgyhogy szepemberben végre felmegyek a citadellára Poznanban, amit valami érthetetlen okból nem tettem meg két éve egy szemeszteren keresztül.
Kulináris: Cupcake Corner, ul. Michalowskiego 14, nyitva minden nap.
Mióta csak ott jártam, próbálom meggyőzni magam, miért is volt megbocsáthatatlan kiadni 8 zlotyt a hatalmas szalámis-sajtos-sült paprikás muffinért, ami szinte olvadt a szájban és legközelebb este juttatta eszembe az evést. Mint látszik, egyelőre nem sikerült. Kellemes környezet, kicsit eldugott sarok, de különösen könyvtárba vagy WBP-be járóknak még belváros, kedves személyzet, horrorisztikus árak (6zl/cupcake, 8zl/muffin, 15zl/sós muffin+óriás latte). De igazi Amerika annak, akinek jól esik némi egzotikum.
Múzeum: Dom Józefa Mehoffera, ul. Krupnicza 26.
Kellemes polgárlakás könnyen fogyasztható szecessziós hajlamokkal és csendes kerttel a belvárosban. Az egyetlen általam meglátogatott krakkói múzeum, ahol a felhalmozott értékek ellenére hagyják lélegezni a látogatót. Feminista szempontból persze kicsit furcsállom, miért csak mellesleg jegyik meg, hogy a festő feleségének képei is megtalálhatóak az egyik szobában, nem vesztegetve sok szót arra, miként is alakult a hölgy művészi pályafutása társ és múzsa voltán túl. Üdítő meglepetés.
Könyv (csak nyelvtanulóknak/-tanároknak): Przemyslaw E. Gebal, Od slowa do slowa toczy sie rozmowa. Repetytorium leksykalne z jezyka polskiego jako obcego dla poziomów B1 i B2. Kraków: Universitas, 2009.
Végre megérkeztek a kiegészítő anyagok mindenki legnagyobb örömére - ez történetesen A2-nek is adagolható (Istvánon tesztelem), játékos, jó áttekintés, amiben lehet írni-húzni-fordítani-fogalmazni és még mit nem. Későkezdőknek sem rossz egyébként a másik aktuális kedvencem, Joanna Machowska nyelvtani gyakorlója A1-nek (Gramatyka? Dlaczego nie?!) - úgyis szép emlékeket őrzök az órák mellett arról a nagyon gonosz kis vigyoráról is, ami felragyogott az arcán, mikor valami orbitális hülyeség csúszott ki a szánkon.
Kulináris: Ciuciu - najmniejsza fabryka cukierków, ul. Golebia 3 - állandó bemutató minden nap délután ötkor.
Ééééédes... és tényleg apró. A bemutatót nem vártam meg, kóstolót kaptam, a többiről többet, ha végre rászánom magam, hogy megbontsam a vegyesgyümölcs zacskót, amit a nap fő motívumának tűnő 8 zlotyért szereztem be. Persze fent vannak a facebookon (CIUCIU KRAKÓW), de akinek ez nem elég és véletlenül összefutok vele augusztus 3-án, akár kaphat is egy (két) szemet.
Múzeum: Dom Jana Matejki, ul. Florianska 41.
A nap citromdíjasa, főleg az értelmetlen installáció és az elkeserítően udvariatlan és lekezelő teremőr(n)ők miatt. Maga az épület kétségkívül hangulatos, a középkori kínzóeszközök gyűjteménye szórakoztató és még a legjobb ürügyet is megtaláltam, hogy becsalogassam jövőbeli kölkeimet. A művész műtermében ugyanis roppant jelentőségteljesen ott áll - egy gördeszkás ló. Nyilván kitömték szerencsétlent és kerekeken csak könnyebben mozgott, de a nemes cél mit sem változtat a tényen. Yo. Kár, hogy nem mertek a felújítás alatt a koncepción is jelentősen változtatni; még ha az is Lengyelország legrégebbi "életrajzi" múzeuma, nem mond eleget a festőről, nem jó hangsúlyokkal mutatja be a munkásságát, nem enged közel a tárgyakhoz... Akkor már lehetne a műfaj műzeuma, de a régi vitrinek helyére csak új védelmi eszközök és a még risztónál is riasztóbb némberek kerültek. Nem is értem, miért kígyózott előtte a sor a Múzeumok Éjszakáján még hajnali egykor is... Hacsak nem a ló miatt.
Élmény: krakkói utcazenészek.
Egyszer sem írtam róluk az elmúlt három hónapban, pedig egyre érdekesebb dolgokkal lepnek meg. Ott van idén "Bob Dylan", akcentusa alapján akár földije is lehet, szájharmonikával és gitárral küzd az utca zaja ellen - mellette sétálva tényleg olyan egy pillanatra, mint amikor a főhős élete fordulóponthoz érkezik egy melodrámában. A megszokott aluljáróindiánokat nem lehet elkerülni, de belefutottam egy valódi mexikói zenekarba, akik tudtak és akartak játszani furcsa gitárokon és kifőzött állkapocson míg kolleginájuk kis fadobogón énekelt és verte a ritmust fürgén sarkát kapkodva. Aztán dobosok Afrikából, akiket hamar utolértek a város őrei. Van egy öregedő hippi is, aki elképesztő erővel toporzékol ritmusszekció híján és húrszakadás esetén a capella énekli, hogy adjon neki Isten színestévét. Performance kategóriában persze ott vannak az évek során profivá cseperedett streetdancerek, a főtéri tangóharmónikások, a krakkói zenészek a Brama Florianskánál és a labdáját fáradhatatlanul fejelgető, egyébként kazimierzi illetőségű és életét apró és csúnyácska kutyájával megosztó focista (egyszer belefutottam reggel és kis híján ráköszöntem...)
Múzeum, ami inkább élmény: Mury Obronne / Barbakan, Muzeum Historiczne Miasta Krakowa, ul. Pijarska - ul. Basztowa.
Remek képeket lehet készíteni a Brama Florianskáról, és úgy egyáltalán, nem utolsó móka már csak az sem, hogy a Florianska és a környező utcák pezsgését ebből a szemszögből láthatjuk.
Csoda, hogy mire végre elértem este nyolcra a Klub Kulturalny mélyére, már több kedvem volt a Wisniowkámhoz, mint filozofálni? (Azért persze nem kell alábecsülni...)
Linkek:
http://www.abakanowicz.art.pl/ (Abakanowicz művei)
http://www.cupcakecorner.pl/en/
http://info-poland.buffalo.edu/web/arts_culture/painting/painters/Mehoffer/link.shtml (linkek Mehoffer képeihez)
http://www.ciuciu.de/ (épp átalakítják, ígéretükkel ellentétben aug. 1. este még nem él)
https://www.youtube.com/watch?v=ss32VEgW_vE (de erre számíthatunk :))
http://www.wawel.net/wojsko_2.htm (a várfalak és bástyák múltja-jelene /vagyis leginkább: hűlt helye/ rengeteg képpel)
Esemény: konzultáció Anna Niedzwiedz professzorral az UJ Etnológiai és Kultúrantropológiai Intézetéből
A könyve módszertanilag - és egyébként is - szörnyen érdekes, dekonstrukciós-mítoszkutatós értekezés a czestochowai Fekete Madonnáról, ő pedig elbűvölően segítőkész és intelligens nő. Úgyhogy még abban is igazat adok neki, amit persze eddig is sejtettem, vagyis hogy a saját érdekemben a legjobb lesz kicsit etnológus-antropológust játszanom és interjúkat készítenem Matka Polka-témakörben. (A könyv egyben a doktori disszertációja, lengyelül 2005-ben jelent meg az UJ kiadójánál Obraz i postac. Znaczenia wizerunku Matki Boskiej Czestochowskiej címmel; angolul kevés változtatással októberben jelenik meg. Természetesen megvásárolni nem lehet, könyvtárakban hozzáférhető, fénymásolatban nálam.)
Kiállítás: Kamienica Hipolitów, pl. Mariacki 3.
Érdekes polgárlakás nagyrészt borzalmas biedermeierrel telezsúfolva - de épp ettől mégis otthonos és emberközeli, ami olyannyira hiányzik a Magyarországon megszokott rokokó-biedermeier kastélyenteriőröktől. Szerdán ráadásul ingyenes, iparművészeti ajándékbolt a kasszával szemben.
Újságajánló: Newsweek 31/2010, augusztus 1. - a lengyel papok 10-15 százalékának van gyereke (és mit ad Isten, mellettem épp egy pap lapozgatta az empikben...)
Linkek:
http://www.etnologia.uj.edu.pl/index.php/home/pracownicy-naukowi/48 (Anna Niedzwiedz profilja az UJ honlapján)
http://pl.wikipedia.org/wiki/Kamienica_Hipolitów_w_Krakowie
http://www.newsweek.pl/wydania/1214 (címlap és tartalomjegyzék)
Őszintén elkeserít a tény, hogy haza kell indulnom pénteken, és ez a kezdődő depresszió hideggel és zuhogó esővel párosulva nem tesz éppen jót a kedélyemnek. Titokban már az eljövendő honlapomat szerkesztgetem, mert tűrhetetlen, hogy ne legyen egy tisztességes lengyelfeminista-tudástár magyar kézben, nem is beszélve arról, mennyire meggyőző is lehet egy ilyen izgő-mozgó névjegykártya. Másrészt szüntelen kapokodok könyvtől könyvig, egyszerre olvasom a Krytyka Polityczna Zaloba-ját a smolenski katasztrófa utáni első tíz nap sajtójáról, az aktuális lapokat, egy német és egy lengyel nyelvkönyvet és az első bejegyzésben már felbukkant Kobiety w literaturze c. művet, nem is beszélve az eFKa mikrokönyvesboltjában beszerzett feministki - wlasnym glosym o sobie és Grazyna Plebanek klasszikusnak tűnő Dziewczyny z Portofino című regényéről. Ergo az ösztöndíjvégi összeomlás összes tünetét produkálom.
Kiállítás: Muzeum Inzynierii Miejskiej, ul. Sw Wawrzynca 15
Ambivalens érzésekkel tölt el a tárlat, mert megint itt egy múzeum, ami még a technika rajongóit sem tudja teljességgel kielégíteni, hiszen a kiállítások egy részéhez még csak béna, tűzött fénymásolatként sem mellékelnek használati utasítást. Pedig egészen biztosan keverednek ide olyan szakbarbárok, akiket valóban érdekelnek a nyomtatás történetének technikai részletei - így viszont marad a veterán nyomdagépek imponáló, de nem különösebben sokatmondó látványa. Azt viszont már végképp senki nem tudja nekem megmagyarázni, miért is kell egy fényképgyűjtemény arról, hogyan hozták létre a múzeumot uniós pénzekből - ha érdekesebb lenne, még csak-csak, jelen formájában viszont nyugodtan eldughatták volna egy mellékfolyosóra az irodaépületben. Sajnos nem különösebben sokat tudunk meg a csarnokba zsúfolt járművekről sem, amiket nemhogy nem érinthetünk meg, de még csak körbe se járhatunk - úa műfajban verhetetlen londoni közlekedési múzeumnak épp az a legszimpatikusabb vonása, hogy mászhatunk, ülhetünk, kapaszkodhatunk, és nem csak nézhetünk, biztonságos távolból. Talán megérne egy fapados jegyet a továbbképzési osztálynak... Remekül mulattam viszont a körről szóló részen, ahol mindent meghúztam, megpörgettem, arrébbgurítottam, labdát fújam porszívóval, buborékot gombnyomásra és liftet emeltem óriás mókuskerékben. Miért nem lehet az egész múzeum ilyen izgalmas? Miért nem rendeznek be megállót a századelőről, vagy osztogatnak faximile-jegyeket belépőként, vagy engednek be egy vezető fülkéjébe? Költhették volna ilyen apróságokra is a pápamobil másolatába befektetett pénzt...
Esemény: eFKa Fundacja Kobieca, ul. Krakowska 19., minden kedden és csütörtökön 10-14
A könyvesboltban, ahogy talán már említettem, hozzáférhető még Walczewska Damy, rycerze i feministki című klasszikusa és más eFKás kiadványok pl. Zapolska regényeiről vagy a lengyel feminizmusról. Emellett gyakorlatilag minden fontosabb műből akad egy-két példány, úgyhogy ha az ember sehol nem jár sikerrel, itt még mindig próbálkozhat, szigorúan a feltüntetett időben. Amúgy örülnek, ha megjelenik valaki, de nem zaklatják, ha le akar ülni az olvasótermi szakaszban, ami a lengyel és külföldi femnista elmélet fontosabb könyveit (és persze néhány teljesen esetlegesen bekerült női dolgot) kínálja a lelkeseknek. Ebből kifolyólag már akkor sem rossz, ha csak bibliográfiai gyorssegélyre van szükség, mert nem kell rohangálni a szociológiától a vallásig, a regényektől a filozófiáig, mert mindent megkapunk egyben. A rossz hír, hogy nyilván a források végessége miatt azért itt sincs meg minden, kifejezetten gyenge például az irodalmi rész - de ez mégis csak egy gyakorlatorientált szervezet. Jó hír azoknak, akik nem szeretnek kitekert nyakkal órákon keresztül könyvgerinceket olvasni: első látogatásunk alkalmából kérés nélkül is a kezünkbe nyomja valamelyik ügyeletes a nyomtatott katalógust.
Linkek:
