Tulajdonképpen nagyon off, de egy valaha kedves, de manapság - többek között az írás- és megmondáskényszere miatt.... - szívesen mellőzött ismerősünknek megjelent ma reggel egy végtelenül korlátolt kis hozzászólása a feminizmus tárgykörében a mandinerblogon. Aki úgy gondolja, Magyarországon minden rendben, olvassa el. Ami viszont a komoly tanulság a kommentekből, hogy a magyar Wikipedia használhatatlan azoknak, akik ismerkednének a témával. Én régóta fogadkozom, hogy fejlesztek valamit, de addig is, akinek van egy kis ideje, hajrá!

Tanulságnak szokás szerint lengyelek: poznani kezdeményezésként amolyan wikipediaszerű-wikiát szerkesztetek. Író nőkkel. Ha minden jól megy - vagyis ha nem lesz rajtam úrrá a nyolcadikévfordulós szentimentalizmus, és nem szökök el vacsorázni előbb - kedden megyek egy bemutató-találkozóra.

http://pisarki.wikia.com/wiki/Wielkopolski_S%C5%82ownik_Pisarek

Éjszaka, sötét éjszaka - rövidhíreket mondunk.

Időközben személyesen is megismertem Lucynát, aki két bejegyzéssel ezelőtt pozitívan nyilatkozott az új Chutnik-könyvről, és aki az előző bejegyzés feminizmus-óráját tartja, és kiderült, nem is szerette a könyvet. Ördögi szerkesztő vagy megélhetési recenzálás? Jó kérdés. Mindenesetre most Szczecinben ül egy érdekes konferencián, ami azt vesézgeti, milyen is volt az irodalom a huszas évek és napjaink "aranykora" között. És azt akarja, szervezzünk valami nemzetközi feminista - akár fordítói - minikonferenciát tavasszal, aminek nehéz ellenállni.

Az órákkal haladok, és boldog vagyok, hogy feminista celebekkel csücsülhetek, jövő héten bemutatnak a helyi műhelynek is, izgulok. Élménybeszámolókat, olvasmányélményeket közlök, amint úgy érzem, nem vagyok végletesen elmaradva a fordítással. Biztos van, akinek jó hír, hogy tavaly újranyomták és újra forgalomban van a Cialo i tekst; hogy megjelent a Przewodniczka po Krakowie emancypantek második kötete csaknem 300 oldalon; hogy a Przestrzen Kobiet egy másik, kifejezetten falusi projektjéről is jelent meg kötet, ami érdekes vallomásokat tartalmaz tősgyökeres és önjelölt vidéki asszonyokról; de van, akinek biztos az is hírérték, hogy végre beszereztem az emlegetett huszas évek aranykoráról két genderközeli könyvet nemrég a tudományos könyvvásáron (Ewa Kraskowska, Piórem niewiescim. Z problemów prozy kobiecej dwudziestolecia miedzywojennego; Joanna Krajewska, "Jazgot niewiesci" i "meskie kasztelce". Z dziejów sporu u literatury kobiecej w Dwudziestoleciu miedzywojennym) vagy hogy bár persze nem érek rá, de ha olvasnék, egy gyönyörűséges patriótizmustól csöpögő LengyelAnya-propagandaművet, Sewer, vagyis Ignacy Maciejewski Matkáj bújnám csak folyton. Vagy az, hogy a feminizmus mindenhová beette magát, és még a rémesen konzervatív névre hallgató Poradnik domowy (kis túlzással a "háztartás kiskönyve") is ilyesmire buzdít ehavi számában.

De lesz ez még jobb is, kitartás :)

(Fentebb kép a legújabb kedvenc kampányomról, amiről egészen addig, míg észre nem vettem a Chutnik-féle MaMa logóját, azt hittem, gúnyos antifeminista tréfa: azon túl, hogy felszólít arra, hogy a terhes nőknek - bocs, lemaradt oldalt - és a kisgyerekes anyáknak adjuk át az ülőhelyeket, megemlíti a kisgyerekes apukákat is. Genderesek, előre!!!)

A dolog sajnos úgy alakult, hogy januárig inkább leszek fordító, mint harcos teoretikus - de egész biztosan tanulok ebből is valamit, a blogot halni meg nem hagyom! És magamat is igyekszem életben tartani mindenféle gyógyteákkal, mézzel, gyömbérrel és recept nélküli nyavalyával, mert a kelleténél hamarabb kidőltem. Továbbra is olvasom, továbbra sem sok meggyőződéssel a Nie pytaj o Polske-kötetet, bár voltak kellemesen olvasható darabok (Marta Losiak, Swojszczyzna, Kielce mélységeiről és magasságairól, persze szellemi értelemben); nem reménytelen szárnypróbálgatások (Szymon Wygielka, Jedenasty listopada, egy ünnepélykerülő tizenéves feljegyzései) és határozottan sikerült történetek is (Grazyna Plebanek, Bohater, avagy hogyan lett nemzeti hős a meglincselt csencselő, aki ott sem volt; Pawel Majka, Stól - "...ten pijak, który mruczy cos przez sen...", avagy a magát hősnek képzelő ujját a feng shui, a piár, a háer meg úgy egyáltalán a kutyaúristen sem téríti el, ha ő úgy érzi, az asztal ott volt). Aztán ajánlom mindenki figyelmébe az épp most lejáró Galát, amiben ismert lengyel ateistákkal (persze nőkkel) jelent meg riport. Ez a lap újra és újra meg tud lepni. Kicsit szkeptikusabban ajánlom a Zadrát, amin nehéz átvergődnöm magam, bár sosem bánom, ha valaki helyettem olvas Badintert és még el is meséli, mi a baj az anyasággal. Holnaptól pedig szaladgálok kicsit az egyetemen is, valószínűleg nem fogok kitartani a hardcore irodalomelméleti órák mellett (lásd fönt, első a munka, ha már a betegségből kikecmergek), dehát ez egy genderváros, ahol a kevesebb is több. Szóval remélem, lelkendezve számolok majd be arról, mit is gondolnak errefelé a férfiszerepekről (Spoleczne konstruowanie meskosci, Monika Bobako), a feminizmusról (ambíciózus egy kurzuscím, nem?), az emancipációs teológiáról vagy a háborúkról és a nőkről (Gender/Historia/Konflikt zbrojny: kobiety w czasie wojen). Addig is: éljenek a fordítók, a szilvás rozskenyér, meg a kacsák, akik legalább annyira szeretik előbbit, mint a fordítók! (Lásd csatolt életkép a II János Pál parkból.)

A laptopom épp topon (haha, ez sem fárasztóbb, mint ha nem kapcsolódik a nethez ez...), lássuk a nőtani rövidhíreket!

Könyv(ről): Sylwia Chutnik újabb regényéről dicsérő (miafa?) és valóban kritikus (well done!) kritikákat is olvashatunk, előbbit a Czas Kultury 3/2010 számában Lucyna Marzectől, utóbbit Bernadetta Darskától az Opcje 1/2010-ben; saját véleményemmel egyszer már lehetett találkozni... De általános megfigyelésként sajnos azt kell mondanom, hiába poznani a Czas Kultury, a lelkes vagy egyszerűen csak informatív recijeivel nem üti meg a mércét... (lsd. ua. számban Projekt Mezczyzna vagy Plec? Sprawdzam!) De remélhetőleg az irodalmi lapok becsmérléséhez még bőven lesz alkalmam visszatérni.

Valamint: igyekszem átverekedni magam a Beata Rudzinska szerkesztette Nie pytaj o Polske elbeszélésantológián, ami fiatal, de legalábbis kortárs lengyel író(nő)k véleményét hivatott közvetíteni a lengyel rögvalóságról. Egyelőre tobzódnak a szerzők a sztereotípiákban és távol áll tőlük a reflexió, vannak korosodó transzneműek - de arra ott volt a Lubiewo!; kedves meleg szomszédok - de arra ott a Kieszonkowy!, magányos nyugdíjasok - szinte a Rose for Emilyt idézi a halott férjet rejtegető asszony, de egyébként is a sejtetés és késleltetés a legfőbb stratégia. Már ott, ahol egyáltalán bajlódnak az ilyesmivel és nem a L'art pour l'art Realista drámáját idézik a párbeszédek (értsd. Norvégiába kivándorolt és ott tisztes egzisztenciát teremtett lány hazatérve Lengyelországba csak bőséget lát, benne lelkiismeretfurdalás(t) kel(tenek), végül visszatér családjával, de ohhh!, késő, délceg apja már halott). Nyilván nem véletlen az ironikus felhang, rendelt novelláskötetben még jót nem láttam és a varázs sem most törik meg - de ha más nem, Chutnik újabb szájbarágós és túlidealogizált, de disszertációkban felhasználható novellája megérte. (Megérte?) Ha történik meglepő fordulat, ha nem, hamarosan bejegyzés a kötetről, csak itt, a lengyelanya.blog.hu-n!

Linkek:

http://www.czaskultury.pl/index.php

http://www.opcje.net.pl/

http://www.amea.pl/Strona_G%C5%82%C3%B3wna/ (az antológia kiadójának rettenetes honlapja, melyről információkat szerezhetünk többi antológiájukról, vagy akár a pluszpontot jelentő illusztrációk alkotóiról is)

http://www.feminoteka.pl/readarticle.php?article_id=788 (tartalomjegyzék és recenzió a feminotekán)

A privát is publikus, de nem tartozik szervesen ide, szóval csináltunk közös privátblogot Istvánnal: http://poznancalling.blog.hu/

A kutatásról annyit, lesznek még élménybeszámolók, a hónap végén esedékes például egy könyvbemutató (Izabela Kowalczyk: Matki-Polki, Chlopcy i Cyborgi... Sztuka i feminizm w Polsce), itt is vannak még ha nem is nő-, de helytörténeti kirándulások, kezembe akadt egy egyértelműen érdekesnek tűnő kötet (Marcin Filipowicz: Urodzic naród. Z problematyki czeskiej i slowackiej literatury kobiecej II polowy XIX wieku), holnap bevetem magam a remélhetőleg némileg rugalmasabbá vált egyetemi könyvtárba, és különben is, megjelent a Wysokie Obcasy Extra legújabb (azaz: második) száma, benne egy pszichoterápiaellenes pszichológussal (aki nem ért egyet, jelentkezhet a benne emlegetett sikerrel praktizáló Szvatopluk herceghez; maszturbálás ellen állítólag sikerrel lépett fel...), a Wysokie Obcasy szórakoztató Ausztrália-bemutatóval, meg a Gala, ami ezúttal teljesen érdektelen, na de nem is ígért sokat.