Hangyákat üldöz rejtekútjaikon

Fagyott szaftot ereszt le hűtőből

- Halált kiáltana multi-dolgozókra,

De tudja, a bölcsész mind becsődöl... -

Avagy: egyrészt takarítom az albérlők, egyúttal egy valaha szép barátság romjait, másrészt: életemben először pillanatokon belül verset fogok fordítani. Nyilván csak majdnem, mert szövegbe ékelt részletként volt dolgom ilyesmivel Chutniknál és V-ben is (legalábbis most ennyire emlékszem), de mégis csak izgalmas, új kihívás, vagy mi a szösz (különösen, mert közben tényleg hangyarajokkal és a fagyasztóba meredt szalonnaszagú rettenettel vívok harcot...) Holnap különben is születésnapom van, nem én lennék az első, aki ezért jobb vagy rosszabb indulatokkal, de verset áll neki írni...

Tegnap éjfélig kellett leadnunk a kutatási beszámolónkat, és - bár természetesen az utolsó pillanatban - szerencsére sikerült is. Ami elmondhatatlanul szomorú, mert azt jelenti, hogy ha csak nem akad valami adminisztratív probléma/kifogás, lezárult életünk poznani korszaka...

Melynek során személy szerint...

• 6 órát végeztem, de azért többön is előfordultam (lengyel nyelvet :), a "férfiasság" mint társadalmi konstrukció; feminista elmélet és gyakorlat az irodalomban, nők elleni erőszak a háborúban; kortárs lengyel irodalom; irodalomkritikai doktori szeminárium);
• 3 emberrel konzultáltam több-kevesebb rendszerességgel;
• 3 konferencián vettem részt (Fiatal lengyel irodalom Magyarországon, avagy miért nem olvasunk Chutnikot; Van-e nőirodalom Magyarországom?);
• 2 előadást tartottam a lengyel irodalom magyarországi helyzetéről;
• 20 előadáson vettem részt;
• 4 honlapot szerkesztettem (blogok: LengyelAnya és PoznanCalling, lengyelirodalom.lap.hu, lengyelironok.wikia.com);
• 1 könyvet és 2 esszét fordítottam le (nem is beszélve arról, amit kellett...);
• 10 recenziót írtam;
• meg 2 rövid tanulmányt ;
• és még egy interjút is készítettem;
• 3 alkalommal voltam színházban;
• 4 alkalommal filmfesztiválon vagy élőzenés filmvetítésen;
• 5 alkalommal koncerten (de egyszer sokon!);
• megnéztem egy rakat múzeumot hadtörténetitől karikatúráig;
• és 19 további dolgot is össze tudtam szedni össznépi buborékeregetéstől fotóprojekten át a Tudósok Éjszakájáig, amit még fel lehet tüntetni egy hivatalos beszámolóban :),
• a végére pedig odarittyenthetem (de már csak félhivatalosan), hogy megjártam háromszor Magyarországot, háromszor Varsót, kétszer Krakkót és Torunt, és még a tengert is megláttam végre (nem is beszélve Saint Alban's városáról, de az már tényleg nem túl hivatalos...)

Most mondjam azt, hogy jobb itthon pánikolni, mert iksz munkát, egyetemet, teendőt kellene elvégezni egyszerre, miközben nyolcszor költöztünk ebben a hónapban?! Na ugye...

Kedden kaptam a hírt, hogy felvettek Varsóba a kétéves Keleti tanulmányokra.

Újratervezés.

Miközben V2-n kellene dolgoznom, még vagy két napom van tudományosítani az esszém, amit, mint az előző bejegyzésem is mutatja, alapvetően nyűgként értelmeztem, míg nem tegnap éjjel... belefutottam a Lengyel Anyát dicsőítő magyar versek felsorolásába Csaplárosi könyvében. Akárki akármit mond, hogy pozitivista ő meg a Hopp Lajos, hogy ez faktográfia, hogy így, hogy úgy, és különben is, (rajtam kívül) senkit sem érdekel a Lengyel Anya, madarat lehetett volna fogatni velem! És komolyan elgondolkodtam azon, hol lehet ennek a három éve húzódó kutatásnak a vége, hiszen az irodalom nagy része igenis nincs semmilyen, nemhogy Magyarországról elérhető formában feldolgozva, hát hogyan is lehetne megmondani, mikor lehetne akár csak megközelítőleg és nagy merészen pontot tenni a végére, ha az ember nem ülhet évekig-évtizedekig poros könyv- és levéltárakban. Mindenesetre, ha már magyarul disszertálok, ez a szempont kihagyhatatlan, hiszen épp a keletkezésekor kapja el a még alakulóban levő mítoszt, és mint minden korai értelmezés (és minden fordítás általában), ha akar, ha nem, csavarint rajta egy nagyot (vagy kicsit, még meglátjuk, ha a versig is eljutok). Háhá!

Egyébként épp utolért egy megkeresés augusztus végére, amit a lehető legnagyobb lelkesedéssel vállalnék el (még annak tudatában is, hogy a V2 projekt nem áll sehogy, pedig a hatoda elment, ajvé!)

Szokás szerint mindent egyszerre - mióta hazajöttünk, elolvastam két könyvet - az egyikből azóta leadtam a recenziót, a másikat hamarosan fordítani kezdem; tovább csinosítgattam a Lengyel Írónők Tárát , elsősorban gyerekkönyv- és fantasyírókkal (teljesen addiktív - másfél hónappal az indulás után 136 oldalam van); először kellett törölnöm a lengyelirodalom.lap.hu-n cikket, amiért ráadásul nagyon fájt a szívem (megszűnt a Találjuk ki Európát!-portál, ahol volt egy remek cikk a kortárs lengyel irodalomról...); közben pedig töröm a fejem, hogyan tehetném közölhetővé tudományos lapban a Najmlodsza literatura polska na Wegrzech... című kis esszémet, ami egyelőre nem tud elég tudományos lenni - legfőképpen azért, mert a lengyel irodalom 1780-1840 közötti magyarországi recepciója is jobban fel van dolgozva, mint a kortársé. És még azt mondják, sok a polonista... Persze a piszkos munkát senki sem szeretné elvégezni. A V-vel kapcsolatos viták lecsengeni látszanak, úgyhogy végképp itt az ideje a második nekifutásnak - nem vagyok olyan határozottan lelkes, a több szereplő valahogy gyengített a történeteken, bár tény, hogy ugyanaz a kaptafa nem bír meg két kötetnyi elbeszélést... Azért feminista szempontból továbbra is működik a könyv, többféle harcos nőnemzet is feltűnik, nem is beszélve a végzetről, ami egy leendő női harcosként bukkan elő a sűrű erdőből... Na de nem spoilerezek. Ha jó leszek, a nyáron még így is várnak kalandok - hazacipeltem persze párszáz oldal szakirodalmat, főleg mariológia és anyaság témából, gondolkodom a leendő kérdőívemen, alig várom, hogy valamiképpen konzultálhassak Adamiakkal, bánom titokban, hogy nem jelentkeztem Gender Studiesra helyben (de még hátha... egyszer... CEU...), ígértem őszre egy hosszabb recenziót a magyar nőirodalom-történet új fejleményeiről, ergo, az élet nem áll le, csak mert 40 fok van. Vagy, ha le is állna, mindig lesz annyi energiám, hogy a Lengyel Írónők Tárát szépítgessem...