Azon túl, hogy találkoztam egy kedves volt kollégámmal a titkos helpdeskes életemből (hmm, titkos...), még Istvánnal is csatangoltunk egy keveset a kánikulában - csak sajnos hiába kínlódtam, nem sikerült érdekes könyveket találnom az augusztus végéig együzletesre töpörödött krakkói olcsóláncban, a Dedalusban. Ellenben csodás aprósüteményeket és medvehagymás zsömléket vettem a Krakowski Kredensben másnapra... De erről majd talán máshol, ha egyszer olyan jól megy a dolgunk, hogy elgasztroblogosíthatom a kutatási beszámolómat.
Kiállítás: Muzeum Historii Fotografii im. Walerego Rzewuskiego, ul. Józefitów 16.
Sajnálatos módon ez egy elég rossz múzeum. Természetesen nem rosszabb, mint a közép-európai múzeumok zöme, vannak vitrinek meg valami feliratok, amik közül a legsikerültebbek természetesen azok, amik valamitől igyekeznek nagyon, de nagyon eltiltani. Pedig remek helyen van, árnyas park mellett, akármivel megközelíthető (még gyalog is!), és máshonnan tudom, hogy ha más nem, a nevül miatt automatikusan sok anyag kerül hozzájuk. Amit aztán nem sikerül bemutatni. Mert például remek dolog, hogy én valahai fotószakkör-társszervezőként történetesen tudom, (elméletben) hogyan kell filmet hívni, nagyítani ésatöbbi, de ha nem játszom az önjelölt kalauzt, akkor István csak egy csomó izét lát, amivel biztosan jókat lehet izélni. A képekről viszont már én sem tudtam sokat mondani, nem rémlett, a kezdeti kísérletekből melyik technika mire is jó és hogy működik, és semmit nem mondtak a falra aggatott nagyítások. Szóval kár, mert lehetne beszélni a kezdetekről, a munkafolyamatokról, a krakkói szalonokról, a krakkói fényképész-dinasztiákról és persze fényképésznőkről, be lehetne mutatni a várost akkor és ma más-más technikákkal, gyönyörűen lehetne ábrázolni, mi a különbség egy amatőr és egy profi beállítás között... És figyelem, még mindig olyan dolgokról beszélek, amik szinte semmibe nem kerülnek, csak mondjuk át kéne ugrani az egyik szomszédos digitális nyomdába és párszáz zlotyt otthagyni. Persze iskolai csoportok befizethetnek tematikus foglalkozásokra, de talán az egyszeri turistát sem kellene így megvetni. Szóval, a múzeumi élet keserves, de akkor is tetszettek a régi fénymérők és fényképezőgépek és a vaskos szecessziós albumok. "Hűvösebb, esős napokon belefér a sokadik krakkói látogatáson" - kategória. Vasárnap ingyen.
Linkek:
