Úgy alakult, hogy bekísértem Istvánt az egyetem idegen nyelvi könyvtárába, és ha már arra jártam, elvégeztem egy kísérletet - kíváncsi voltam, milyen következtetéseket vonhat le a magyar nőirodalom létéről vagy nemlétéről az egyszeri lengyel, akinek csak az ott található könyvekhez van hozzáférése. Az eredmény igazolta a szokványos "magyaros" pesszimizmusomat: találtam egy Nemes Nagy Ágnes-kötetet, néhány Jókai Annát, egy Szabó Magdát és egy Kaffka Margitot. A szakirodalom a kortársak közül a fentieken kívül megemlítette még Galgóczi Erzsébetet. Egy magyar-német Jelenkor-antológiában találtam még néhány kortárs költőnőt, kevésbé kortársakból egész antológiányit. A többi néma csönd. Ez alapján elég rövid választ adhatnék a konferencián márciusban: Nem, nincs nőirodalom Magyarországon, legalábbis túlzás lenne elszigetelt jelenségeket annak nevezni. Még jó, hogy nem vagyok a fent említett egyszeri lengyel. És jó, hogy épp van egy cikk az aktuális Tekstualiában a magyar nőirodalomról lengyel szemmel (link lent). Viszont volt szórakoztató mozzanata is a lapozgatásnak - megtaláltam a rejtélyes módon idekeveredett négy Szépirodalmi Figyelő egyikében István első recenzióját, 2002-ből :)
http://www.tekstualia.pl/index.php?DZIAL=teksty&ID=534
Illetve, hirtelen eszembe jutott, hogy múlt héten a városban kalandozva találkoztam egy igazán különös backlash-lényecskével az olcsó könyvesboltban - nagy sajnálatomra nem is a feledésre ítélt leárazottak között. (Bár, tegyük hozzá, sokszor vannak ott egész jó könyvek, mint a nyáron tárgyalt Ojciec odchodzi, és fontos szerzők is, mint Nahacz, akinek utolsó regénye hónapokon belül a féláras sávba jutott...) Tehát a mű: Bylam feministka (The Confessions of an Ex-Feminist), Lorraine V. Murray tollából. Röviden: tisztes katolikus lánykát az egyetemen istentagadásra csábítják a gaz feministák, hogy aztán évekkel később doktori címe birtokában a katedráról támadja az Urat, sőt, egyetlen magzatát is elvetesse, mivel rajongva tisztelt ideológiája szerint ez egy hajadon feminista egyetlen válasza a pozitív terhességi tesztre. Megcsömörlik, visszatér a nyájba, de még elmeséli: feminista volt. Te jó ég. Az ilyen marhaságok miatt kezdek attól félni, hogy a filozófusbűnözés után a következő jelszó a feministabűnözés lesz, és akkor nekem végleg befellegzett. Én elhiszem, hogy a hatvanas évek radikalizmusa akaratán kívül rosszul befolyásolhatott néhány eltévelyedett lelket, aki alapjában véve hajlamos a fanatizálódásra, és elfogadom, hogy Kelet-/Közép-Európából szemlélve elképzelhetetlen a hatvanas évek nőmozgalma (vagy bármilyen tömegesnek mondható nőmozgalom), de ez túlzás. Aki mégis a hölggyel lenne, aki tagadhatatlanul remekül érzi magát visszakapott newages keresztény köntösében az itt megtekintheti a honlapját:
http://userwww.service.emory.edu/~lmurra2/lorrainevmurray/
