Rövidhírek.

Egyre több beszámolóval vagyok adós, Fiedorczuk és Agnieszka Klos után a Krakowski Szlak Kobiet volt a Salon w Rózach vendége, mindhárom találkozó rendkívül érdekes volt, bár a legkellemesebben Klosban csalódtam, aki először közölte, hogy nem hisz a közönségtalálkozókban, aztán elkezdett őrületesen személyes ambivalenciákat feltárni a birkenaui tábor mint falu vagy a mellamputáció után felépülő nők szépségéről beszélni. A krakkói lányokat pedig jó volt újra látni, kézbe fogni a Marcelina Kulikowska nyomában készült riportkötetüket... Közben megjelent egy fontos album Artystki polskie címmel a Parknál, amit az ára miatt nem lesz lehetőségem részleteiben megismerni, de még a keddi bemutatója sem volt érdektelen. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy István a plakát után megtervezte a poznani Gender Studies logóját és egy helyi kerekes kampány, a Wózkiem przez Poznan plakátját. Beszippantotta, mit lehet tenni. Múlt pénteken voltam egy remek Vagina-monológok előadáson a Dragon/Maly Dom Kultury-ben, teltházzal játszottak mindhárom alkalommal! Jó volt látni, milyen sokszínű a közönség, milyen lelkesen a lányok, mennyire átélik és játszanak - tényleg játékos volt az egész. Még ha néha szomorú, megdöbbentő, tragikus is. Jövő héten: Vagina-hét!

Éles a http://lengyelirodalom.lap.hu, természetesen feltettem a Wielkopolski Slownik Pisarek-et és sok olyan szerzőnőt, akik nekem fontosak (és van honlapjuk, mert hánynak nincs!) Ha vannak olvasóim és vannak ötleteik, szeretettel várom. És akkor még nem is beszéltem arról, milyen érzés, ha egy ilyen kis válogatás miatt visszaírnak a kötelező emailre a szerzők, hogy köszönik...

Éééés: a mai nappal a Libriben és a Könyvfesztiválon a Vaják. Én meg Lengyelországban, de már folyik a nemzetközi összeesküvés, hogy 23-án kézbe vehessem. Azt, hogy a szövegben elfogadták a javításaimat, onnan tudom, hogy... Elolvastam a szerkesztő-korrektor blogját, akivel, be kell vallani, nem tudtunk teremtő módon együttműködni. Azt hiszem, mindkettőnk épp eleget idegeskedett amiatt, hogy a kiadó elfogadja-e majd a szempontjait, és az, hogy ezek a szempontok homlokegyenest ellenkezőek voltak és lehetőség szerint kölcsönösen kizárták egymást, nem sokat segített. Mindenesetre: megvan a könyv.

Linkek:

http://www.mmpoznan.pl/367378/2011/4/13/krakowski-szlak-kobiet-w-poznanskim-salonie-w-rozach?category=kultura

http://www.mmpoznan.pl/365410/2011/3/30/agnieszka-klos--artystka-ktora-trzyma-czytelnika-za-gardlo?category=news

http://kultura.wp.pl/title,Artystki-polskie,wid,13252708,wiadomosc.html?ticaid=1c20b

A nap híre a The Witcher és a PlayON facebook oldalán:

Örömmel jelentjük be, hogy a CD Projekt RED a női egyenjogúság jegyében a Witcher 2 főszereplőjét Geralt-ot, női karakterre cseréli. Az új főszereplő neve Geraldina. Fogadjátok őt nagy szeretettel.

Nem is gondoltam, hogy így megnevettet valaki Bolondok Napján :) De félre a tréfát: elméletileg kijött, megszáradt, borítót csillogtat szerencsések kezében. Kár, hogy nem lehetek ott... Ellenben ott leszek a Studia Wschodnie következő fordulójában, mert szerdán behívtak! És remélem, nem csak mai napi tréfa volt, hogy nem kell egész Pestig elutaznom, mert felvételizhetek Lengyelországban is. A hétvégére fordítás, recenzió, tanulmányon gondolkodás, konzultációi elöli menekülés várható. Nameg napsütés, persze. Ha összeszedem magam, megírom a Fiedorczuk mellé a keddi Agnieszka Klos-találkozó beszámolóját is; ilyen megdöbbentő őszinteséggel ritkán találkozni egy író-olvasó találkozón...

Valami elmondhatatlan fáradtság vett erőt rajtunk, még mindig csak vegetálunk... De mindeközben azért örömhír, hogy megjelent az első fordításom angolból (Kommentár / Ewa Thompson), hogy még mindig csak tizennégy boldogtalan eszement írta alá a "vajákhelyettvicsört"-petíciót (http://www.peticiok.com/signatures/vajak_helyett_witcher/), hogy süt a nap (szombaton havazott!), és hogy még egy egész hónapom van megírni a tanulmányt a fiatal lengyel írók magyarországi fogadtatásáról. Közben tartok majd egy előadást az egyetemen a lengyel irodalom magyar fordítóiról, és persze várom, hogy bármiről kiderüljön bármi is... 

Amikor éppen nem fantasy-fesztiválon vagyok! Mert vasárnap azért kimásztam a Pyrkon-ra, és el vagyok ragadtatva, titokban már azt tervezem, ha ennyire jónak ígérkezik a wroclawi is júniusban, leköltözök pár napra, vigye fene a költözést! A száz oldalas programfüzet nagyobbik részét az absztraktok foglalták el, volt ott szó szerint minden: a norvég mitológia erotikus vonásaitól a biológusig, aki a legnagyobb sci-fi bakikról beszélt. Én már csak három előadást csíptem el: Elżbieta Żukowska beszélt a szláv mitológia megjelenéséről a fantasyben - valószínűleg (legalábbis valaha...) ezt kutatta, mert 2009-ben több konferencián is szerepelt (Tabu/UAM: Na granicy światów. Siła i entropia tabu w „Samotności bogów” Doroty Terakowskiej; Mityczne scenariusze/UZ: Boscy adwersarze – pojedynek kosmogo- niczny u Słowian. Mit a fantasy), a Czas Fantastyki kiadta egy cikkét (2009/4, Ukrajnáról), a többi néma csend. Most már sajnálom, hogy nem merek ilyen helyzetben ismerkedni... még ha egyáltalán nem is estek szóba női témák.

Ezután Piotr "POL" Olszówka tartott előadást arról, milyen is volt a lovagi élet, miért baromság, ahogy a lovagokat néha ostoba, tohonya alakoknak írják le, és lovagi bemutatóval illusztrálta, miért is nem működhet a fantasykben általában megjelenő "kardozás" a valóságban. Amit egyébként aláírok, mert Sapkowski relatíve rövid harcjelenetei az Utolsó kívánságban nem mindig tűntek teljesen "modellezhetőnek" - a részletekért nyilván Istvánt lehet zaklatni, bár azért sajnos nem ugráltam annyit fakanállal hadonászva a fejem fölött, mint lehetett volna. De kiderült az elősaádból az is, hogy a "sapkowskis" stílus fogalom a szakmában: olyan harcleírást takar, amit jó olvasni, mert szép a fülnek és a szemnek, neki pedig egyébként, mint írónak, bevallottan fontosabb célja volt a szépség mint a hitelesség. Olszówka mindenesetre írt egy fantasyt (Królewskiw Psy - Morrigan; COMM, 2011;http://www.wydawnictwocomm.pl/wp-content/uploads/Piotr-Olsz%C3%B3wka-Morrigan-Fragment.pdf), amiben pontosan olyanok a harci jelenetek, amilyenek a valóságban (egyet meg is tekinthettünk) - ő aztán csak tudja, évek óta gyakorolja a lovagi harcmodort. Megjegyzendő, hogy az egyik elbeszélés hőse lány - itt szomorodtam csak el igazán, hogy nem vehettem meg... (Egyébként olyannyira reneszánsz ember, hogy alapvetően azért illusztrátor, képregényes és fényképész...)

Végül beültem egy fééélelmetesen amatőr Wiedzmin-előadásra, ahol két srác sem találta meg se a képeket, se a papírokat, és hatalmas felfedezésként kezelték, hogy az Utolsó kívánság ismert meséket mesél újra. Amazing, nem igaz? Úgyhogy távoztam, de addigra szinte mindenki hazaindult, így nem készült rólam kép a birodalmi rohamosztagosokkal... Igen, talán itt az ideje a feltárulkozásnak, de szerintem belefér a feminizmusba, ha az ember gyerekkora óta Jedi-lovag akar lenni :) Mindenesetre az utolsó, Pyrkon-gadget fotón érdemes megfigyelni a két poznani kecskét fantasy/sci-fi átiratban!

Túléltük (nem ezért festek úgy a képen, mint egy szabadnapos kísértet). Mindkét előadás jól sikerült, remélhetőleg előbb-utóbb meg is fognak jelenni, ami aztán külön öröm. Készülődés közben volt szerencsém A kis kavicsot olvasni Lovas Ildikótól és szerencsétlenségem A temesvári lányt Schaffer Erzsébettől...  Még Tallér és Szvoren Edina szövegeivel is ismerkedgettem... Mindenesetre egyre szívesebben dobnék össze egy fejezetet a magyar kortársak anyaregényeiről. Meghallgattam legalább két lengyelt, akik funkcionálisan magyar anti/feministák, mindenesetre jó lenne keríteni egy cseh/szlovák partneregyetemet, és olyan csuda konferenciát rittyenthetnénk egymás anti/feminista irodalmáról... Hát, most épp ilyesmiről álmodozok. Egy héten belül jelez a Studia Wschodnie, mélyre merülök a kutatásban. Végre belekezdtem Joanna Olczak-Ronikier "W ogrodzie pamieci" c. könyvébe - ha már konferencián is említettem, igazán nem kerülgethetem tovább. Felmondtuk a lakást június végével... ebből is látszik, hogy lassan, de biztosan közeleg az ösztöndíj vége.

Vagyis igen, megint PS: ma jelent meg a várva-várt WARSZAWA KOBIET!!! Új, fogyasztható Chutnik és nem-is-Chutnik mindenkinek, aki nővárost keres abban a monstrumban. Minden sétához esszék/történetek, amik vagy megjelentek korábban a Politykában, vagy nem. Szóval jött is, meg nem is, hozott is, meg nem is, de mivel én egyre inkább belehabarodok a város- és nőtörténet Lengyelországban gyakorolt kevercsébe, nem panaszkodom. Amint sikerül belemélyednem, további információk várhatók.

És egy jó hír, már akinek: lengyel-angol kiadás.