Hirtelen nem tudom, mi a jó hír; a rossz az, hogy nem kaptam meg az Eötvöst. Próbálok kitalálni valami B/C/D-tervet, hogy tovább dolgozhassak jövőre, de alapvetően: gazdasági válság, munkanélküliség, jövööök! Volt persze ennél sokkal, de sokkal rosszabb is: éppen Agnieszka Wisniewska Henryka Krzywonos-életrajzát olvasom (Duza Solidarnosc, mala solidarnosc. Biografia Henryki Krzywonos; Krytyka Polityczna, 2010). Sajnos elhalasztották az előadást a Képregényakadémián Marjane Satrapiról, jövő héten ilyenkor pedig én már remélhetőleg Magyarországon leszek - addig is, irány Varsó. És fel a fejjel.

Az elmúlt egy hétben végeláthatatlan fénymásolathalmokat gyártottam, levadásztam a könyvtárakban a bydgoszcziak mítoszkritikai sorozatát (Lidia Wisniewska szerkesztésében), jelentkeztem a lap.hu-nál, hogy oldalt nyitnék a lengyel irodalomról (nem egyszerű bejutni ilyen témával, várom a bírálatot), azt kutatgattam a neten, milyen is volt Magyarországon a lengyel provokátorok fogadtatása (elkeserítő, hogy az egyetlen blogot, ami annak idején megemlékezett Chutnikról, most nem találom), meg ösztöndíjaskodtunk is: voltunk kísérleti koncerten (Male Instrumenty), kiállításon (Divat a maják korában, Régészeti Múzeum), régiségpiacon (Stara Rzeznia). Ééés... az empik reklámfüzetében István talált nekem a sok szakirodalom mellé egy szórakoztató olvasmányt is.

Zuzanna Orlinska, Matka Polka. Lódz: Akapit Press, 2010. (Kolekcja w zlotej ramce)

Persze kicsit csalás a történet: kétségkívül lengyel az anyuka, de hivatalosan azért lesz matka Polka, mert a kisfiú neve Polek. Ettől elrugaszkodva viszont elég rendesen odacsap a csodamami a stepfordi háztartási robotként ténykedő háztartásbelieknek (ez a legszórakoztatóbb fejezet felnőttfejjel): szörnyekkel barátkozik a lövöldözős számítógépes játékban, kalózcsatát szimulál fánkokkal és kelbimbóval az erdei tavon, és még a végzetes, szürke szomorúságot is legyűrik ők ketten valahogy, akit egy polgári ízlésű és gyerekkori emlékekre apelláló, vészjóslóan szürke néni jelenít meg. Úgyhogy a könyvben anya: nemhogy jó, de menő, még akkor is, ha nem tekinti fő tevékenységének se a vacsoracsinálást, se kisfia jajnebiciklizznecsavarogjneisnevessmertbajodesik-terrorizálását. Mert anya laptopon dolgozik, kopott farmert hord és tornacipőt - tudja, mi a dörgés, és mindig kész a kalandra. Csak apa marad ki valahogy, aki mindig a gépe előtt dolgozik, vagy a műhelyében fest hatalmas, színes olajképeket - de a legfontosabb alkalmakkor ő is ott van valahol a háttérben, és csak belengeti a szerzőnő a végén, hogy azért apa se olyan mindennapi apa. Micsoda család! És tényleg, a szerző családi vállalkozásának a honlapját is öröm nézni, ha valaki kicsit fogékonyabb a grafikára. És van még egy nem várt előnye: végre olyan könyv, amit be lehet vinni nyelvórára, mert se nem nehézkes, se nem infantilis, se nem szlenges, de egy alapfoktól elrugaszkodónak pont sikerélmény...

http://www.kiedybylammala.art.pl/ (a szerző honlapja gyerekkori könyvélményekről - és gyerekkönyvélményekről, úgy általában)

http://www.manufaktura.art.pl/ (családi grafikai portfolio)

Szaladós-ügyintézős két nap áll mögöttem, de sikerült (táv)beiratkoznom az otthoni félévre, ráadásul megtudtam, hogy beválogattak a "Between the Languages..."-konferenciára, ahogy azt is, hogy az Eötvösnek jövő héten lesz eredménye... Nem baj, addigra hátha fel tudom készíteni a lelkem - és tulajdonképpen tényleg nem szabad kétségbe esnem, az ösztöndíjak miatt sokakhoz képest így is szemtelenül jól állok a kutatós-publikálós-konferenciázós, vagyis a kreditgyűjtős résszel.  Előre! És akkor még nem is meséltem, hogy a periodikák belelendültek, így év elején a  könyvtárba tévedve csak úgy tobzódunk a feminizmus/gender-közeli cikkekben: a már említett Tekstualia (2010/4) az irodalomkritikától a kutatói helyekig elemzi a nők helyzetét a mai tudományos életben, de vannak olyan ínyencségek is, mint a lengyel feministák recenzensi pályájának értékelése; a Wyspa-ban (2010/2) volt egy (sajnos elég jellegtelen) Dzidzia-kritika; a FA-art (2010/1-2) Arleta Galant cikkét közli a mai női családtörténetekről; a Czas Kultury  (2010/5) pedig jó negyvenoldalnyi összeállítást közöl az olvasási szokásoktól a herstory-ig.

De a hét ínyencsége egész más oldalról érkezett: a VIVA-magazin aktuális számának szerelmespárja... Sławomir Mrożek és neje! 14 képes oldalt szentel ez a hamisíthatatlanul ostoba női pletykalap egy több évtizede tartó kapcsolatnak, ami még csak nem is a "szépek és gazdagok" között zajlik. Hajj, néha még én is túladagolhatom a romantikát... Ilyenkor tényleg szeretem Lengyelországot. A riport képei megtekinthetőek a fotós blogján:

http://bartpogoda.net/archiwum/index.php?nid=153380

RYMS - Kwartalnik o ksiazkach dla dzieci i mlodziezy

Ha be akarom bizonyítani, hogy a mítosz él és virul, ki kell nyomoznom, mégis hogyan és miért. A gyerekirodalom pedig elég kézenfekvő megoldás - a nagy részére sosem emlékeztünk, egy kevésből valami esszenciát magunkkal hordozunk, de sosem tudjuk egészen, mi lett volna, ha nem olvasunk - vagy nem olvasnak nekünk. Ez a lap olyan okosan próbálja tudatosítani a gyerekirodalom meghatározó szerepét, olyan jó a koncepció, a szövegek megválasztása és kivitelezése, a designról nem is beszélve, hogy már-már azért nem merném bevinni egy iskolai tanáriba, mert túl magas a színvonala. És sajnos ez nem indokolatlan cinizmus a részemről - míg Lengyelországban komolyan foglalkozhat egy lap azzal, mit mondjon az ateista szülő a gyerekének Jézusról és Istenről, addig az én otthonról ellopva megkeresztelt, boszorkányokban, jósnőkben és horoszkópokban hívő, az egyházról igen szélsőségesen baloldali nézeteket hangoztató anyámnak soha még csak fel sem tűnt, hogy furcsa, ha betlehemest tanít be az osztályának. Magában a hitetlenek által gyakorolt betlehemesben még a legutóbbi számban nyilatkozó atya sem lát kifogásolnivalót - elvégre minden gyerek szereti -, de a következetesség nekem, be kell vallani, nagyon hiányzik. Az aktuális számban arról van tehát főleg szó, hogyan beszélhetünk a hitről/ateizmusról/filozófiáról a gyerekünknek, az előző szám pedig a patrióta nevelés témáját járta körül. Nekem sok jó példát adott a mítosz átörökítésével kapcsolatban, de különben is, üdítő arról olvasni, ha valaki komolyan gondolja, hogy a hazaszeretetet akár jobban is meg lehet értetni a Gyűrűk Urával vagy Narnia krónikáival, mint Sienkiewiczcsel. Nem ördögtől való dolog gondolkodni, na.

http://ryms.pl/index.php

(fent vannak a facebookon is: Kwartalnik Ryms - ha valaki szereti a gyerekkönyveket/illusztrációkat, igazi kincsesbánya!)

Őszinte megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy jelen pillanatban a gondolataim nagy részét a Krakowski Szlak Kobiet tölti ki - jelölték őket "az év eseménye" kategóriában a Kulturalne Odloty-n, olyan nem kis horderejű történésekkel, mint a Sukiennice újranyitása, és ma éjjel hirdetik ki az eredményt. Én pedig ugyanúgy figyelem az facebookot és a gazeta.pl-t, mintha országgyűlési választások lennének... és életemben először felbosszantott, hogy valakinek nincs twittere.

PS. 5 perccel később hivatalos eredményhirdetés - az olvasók szavazatai alapján ők a legfontosabbak, mig az általam igen kedvelt "fáramászós" Cecylia Malik az év művésze. (Magamban jót derülök, mert valahogy véletlenül sem vág össze a "hivatalos" lista a közével...)

http://www.cecyliamalik.pl/

http://krakow.gazeta.pl/krakow/51,35798,9059375.html?i=2 (Képriportban is meg lehet nézni, mennyire örül Natalia, Ewa és Anna - és persze nagyon!)