Könyv: Anna Nasilowska. domino. traktat o narodzinach. Warszawa: OPEN, 1995.

Ahogy a cím is sejteti, negyvenoldalnyi szösszenet, inkább traktátus, mint regényke vagy elbeszélés, fordulatos cselekmény és csattanót ne várjunk. Hőseink anya és lánya, néha bepofátlankodik a kedves apa a sorok közé, bár ő maga némi jellemfejlődésen megy keresztül: míg az első oldalakon vagdalkozik, hogy neki minden kellett, csak ez az izé, ez a gyerek nem, az utolsó oldalakra eljutunk oda, hogy gonosz boszorkányak nevezi az asszonyt, aki a rossz kedvével meg a buta képzelgéseivel mérgezi a tejet, oszt' azért sír a gyerek. És a nő is csak eljut a megfelelő kompromisszumra az ilyesfajta kirohanások értelmezésében: rendben, nőnek néz, aki levest főz és kötelességei vannak, megszűntem a filozofikus lény lenni, akit csodálni lehet és ő már csak úgy gondol rám, mint akinek neme van... de! szereti a gyereket. Törődik vele. És ha ez a csoda annak köszönhető, hogy boszorka vagyok - hát, legyen. Nem csöpög, hacsak nem szanaszét fröcskölő anyatejtől és születés közben távozó vértől, ami patakokban folyik a szöveg tanúsága szerint. Van benne persze némi nemzetkritika, mely szerint a lengyel Madonna azért nem lehet olyan buja szoptatós, mint egy olasz, nehogy a népek rosszra gondoljanak imádkozás közben vasárnaponta. Felbukkannak irodalmi és egyéb mítoszok és teremtéstörténeti kontextusba helyeződik a családtörténet, amennyiben a gyerek számára is fény és sötétség válik szét elsőként és amikor az apa (A férfi) nevet ad neki, egyúttal minden mástól elkülönült létet. Terjedelménél fogva tulajdonképpen kellemes.

Könyv: ikonok, Máriák, meg egy interjúkötet: Stanislaw Beres, Historia literatury polskiej w rozmowach. XX-XXI wiek. Utóbbiról sokat elmond, hogy 23 beszélgetésből 4 folyt hölgyekkel, és míg az egyik nemmel való viszonyát a Hejj Andriskám, van cigink, van vodkánk, mondd, mi van - stílus uralja (Andrzej Stasiuk), nemhogy ki meri mondani, de le is meri írni és ki is meri adatni az olyan mérhetetlenül ostoba mondatokat mint A tipikus feministának biztosan undorító, hogy a boldog házassággal meg a szüléssel hozakodsz elő (Manuela Gretkowska). Áááá. De többek között a Polkáról beszélgetnek, úgyhogy kellhet még nekem ez a szöveg. Meg különben is, a jó asszony mindent megbocsát.

Esemény: Bostonskie malzenstwa, krakowskie pary kobiece. A Queerowy Maj rendezvénysorozat részeként; Massolit Books, 19:00.

Iwona Dadej. A 19-20. század fordulóján együtt élő, alkotó nőkről talán sosem tudjuk majd eldönteni, szoros barátság vagy szerelem fűzte őket össze. Ott van például egy híres varsói pár, akikről Meczkowska írt csak kéziratban hozzáférhető emlékirataiban (Pamietnik pisany w r. 1944/45 na wygnaniu): Kuczalska és Bojanowska. Szerkesztők, kiadók, a Nowy Swiat 4 lakói, és csak az olyan mondatokból, mint "U nas w domu choroba" (Tehát: Nálunk, otthon (van) betegség), sejthető, hogy esetleg nem csupán barátság volt közöttük. Hasonló barátságok természetesen előfordultak például Németországban is, ilyen pár volt például Anita Augspurg és Lida Heymann, akikről díjat neveztek el - amit rendszerint együtt élő, együtt alkotó és leszbikus aktivisták kapnak. A mai nők között, hiába élnek sokkal gyakrabban közösségben, például diákként albérletekben, nem alakulnak ki ilyen különös dinamikájú kapcsolatok. Minden árulkodó jel ellenére azonban soha nem lehetünk biztosak: a századforduló patetikus kor volt, bevett fordulat volt barátnőket drágának, édesnek nevezni levélben és heves érzelmeket mutatni - jó példa erre a bizonytalanságra Wyslouchowa és Vilma Sokolova-Seidlova levelezése. A nők pedig nagyon is jól tudták, hogyan kell beszélniük, vagy éppen nem beszélniük arról, amit ma leszbikus kapcsotnak nevezünk, de amire még nem is létezett zárt kategória annak idején.

Justyna Struzik. Egyetlen párt emelt ki a krakkói közösségből: Wladyslawa Habichtówna és Elzbieta Ciechanowska (Cedulska E.) szó szerint felderíthetetlen kapcsolatát - az előbbi által 1913-ban alapított női lakóközösség, ahol maguk is éltek, sokszori unszolásra sem hajlandó közzétenni az archívumokat, személyes iratokat, melyeket őriznek. Valaha ugyanis a postáskisasszonyok nem mehettek férjhez, így szükségessé vált egy teljességel női közösség, ahol biztonságban és viszonylagos kényelemben együtt élhetnek. Ma már persze bárki beköltözhet üresedés esetén, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem tart fent kapcsolatot férfival...

Linkek:

http://www.queerowymaj.pl/

http://www.krakowskiszlakkobiet.pl/

http://www.feminoteka.pl/muzeum/readarticle.php?article_id=53 (Kuczalska és Bojanowska)

http://www.polityka.pl/historia/274574,1,chcemy-calego-zycia.read (egy tavalyi cikk az emancipációról)

http://massolit.com/

(Lesz Massolit az Austeria helyén?! Az eladólány azt mondta, nem tudja, mikor és hol, de lesz Pesten üzlet, a google meg az Austeria címét dobja ki... Azt azért csak észrevettük volna, ha már megnyílt, nem igaz?! Aki nem járt arra mostanában: két teremmel bővült a kávézó. Kínálat és törzsvendégek mint mindig.)

A Wojewódzka Biblioteka Publiczna csodálatos átalakulása! - avagy hatalmas területen szabadpolcok, ultrakényelmes íróasztalok pirospárnás székekkel és fiókban csatlakozókkal a laptopozóknak, az olvasóktól távoli, de folyamatosan hozzzáférhető fénymásolókkal! Szeretem!!! (Ja, a magyar hogyan-is-lehetne-a-konyvtar-masmilyen-nem-azert-van-hogy-jol-erezd-magad híveinek: ez a könyvtár ingyenes, külföldiként is minden gond nélkül kölcsönözhetek, vasárnap is nyitva van és itt üzemel a belváros valószínűleg legjobb ár/érték arányos kifőzdéje.)

Valamint:

Bolhapiac (Hala Targowa) - nagy kiterjedésű szemétdomb, semmiféle kincset nem véltem felfedezni, pedig reggel hétkor érkeztem, és jónéhány árus csak utánam. Lehet, hogy nyugatiaknak van ebben valami vadromantika, de nekem páréves zalaegerszegi bokhajárás után már fel is kellene mutatni valamit, hogy érdekes legyen... Nincsenek régi műszaki cikkek, sok az óra, még talán a bútorok a legszebbek. De a tárgyak nagy része hasznavehetetlen, rozsdás vagy csúnyán "újraaranyozott" olcsó festékkel. Azért láttam egy szép zsebórát és egy szecessziós íróasztali készletet, de szerencsére nem vittek kísértésbe. Ha nem tudunk aludni és könnyű sétára meg friss sajtos perecre vágyunk vasárnap reggel, még jól jöhet.

Kézműves vásár (Swieto Rzemiosla Polskiego / Rynek) - az etnodizajn tapasztalatai visszatérnek: évek óta ugyanazok az árusok, jelentős részük kínai vackokkal vonul ki, a legautentikusabb része a grillezett füstölt sajt áfonyalekvárral, ára sajnos az utóbbi években túllépte a lélektani határt (3zl), illetve A lengyel kerámia, vagyis Boleslawiec bemutatkozása. Magyar szemmel siralmas, a lengyelek meg észre sem veszik, és boldogan vesznek gyanúsan olcsó (ergo: keletről importált) fajátékokat a gyereknapos kölköknek.

Linkek:

http://www.ceramikamillena.pl/

Esemény: Mistrz i Malgorzata (Teatr Groteska, 19:00)

A mindig zseniális Teatr Groteska bábos-minimáldíszletes-kevésszereplős Mester és Margaritája. Nekem általában és most is az a véleményem, hogy tökéletesen megtalálják az egyensúlyt az elvont és a szórakoztató, a báb- és hagyományos színház között. Viszont tény, hogy soha eddig nem éreztem még Margaritát ennyire visszataszítóan szerencsétlen, minden vonásában sztereotípiákat tükröző nőnek.

(Ó, emlékszem, mikor 2006-ban ösztöndíjasként először jöttünk el ebbe a színházba a mindig népszerű "Diákszombaton", amikor csak 13zl a jegy (és valaha 10zl volt), aztán hazafelé  a decemberi éjszakában egy tölcsérnyi belga sültkrumplinál melegedve bevallottuk egymásnak a lányokkal, hogy szinte egy árva szót sem értettünk... Persze nem akartam leszámolni az édeskés nosztalgiával, és nem is kellett: szerencsére kiderült, hogy a színház akkor is jó, ha értem, miről beszélnek.)

Linkek:

http://www.groteska.pl/spektakle2.php?id=96&PHPSESSID=e312e7240c73094f69bcc399cde0d43a

http://www.groteska.pl/galeria.php?id=96&gallery_name=spektakl&galery_header= (fényképek)

Esemény: Dojrzali do sztuki - Jan Bulhak i fotografia ojczysta; Mark Power kiállítása: Melodia dwóch piesni (MCK, 11:00)

A rendezvénysorozat a Magyarországon is ismert nyugdíjas pogácsaterrorizmus egy kivételesen pozitív megnyilvánulása: péntek délelőtti találka a művészettel, egy kiállítás, egy előadás, némi séta az épületben, kávé-tea-sütemény. Persze a déli harangszóval mindenki szétszéled és semmiféle vita nem bontakozik ki, de hátha. Később.

Mark Power általam korábban vitatott minőségű képei hatalmas méretben olyannyira hatásosak, hogy már-már művésziek - kétségkívül van egy-két kivételesen sikerült darab. Azért megdöbbentő volt, milyen dolgok lehetnek érdekesek Lengyelországban egy angolnak -azt hiszem, a magyaroknak egyszerűen túl közel áll a világához a kiégett fű, a csúnya panel és a világvégi bevásárlóközpont vagy a zacskókkal teleszórt patakpart ahhoz, hogy szépnek érezzem.

Az előadás főszereplőja a lengyel fotográfia atyja, Jan Bulhak, aki Vilnában hozta létre műhelyét és rendületlenül dokumentálta a lengyel városok és tájak szépségét, míg a második világháborúban el nem pusztult negatívjai jelentős része. Azután inkább a rombolást és pusztulást örökítette meg.

Linkek:

http://www.mck.krakow.pl/view.php?idt=3&idm=270

http://www.markpower.co.uk/

http://www.artbiznes.pl/jsp/artbiznes/artysci.jsp?Typ=detal&IdArtysty=105281

http://a0.vox.com/6a00d4143f4d123c7f011017dfbbb8860e-pi (abszolút kedvenc Bulhak-képem, lásd fent - ul. Poselska, Kraków)