Könyv: Co to znaczy byc matka w Polsce? Anna Pietruszka-Drozdz - Malgorzata Galysz-Wróbel szerk. Warszawa: Fundacja MaMa, 2009.

Bevallottan játszadozik, hiszen címében is utal az 1995-ös Co to znaczy byc kobieta c. kötetre, de nem állíthatnám, hogy nőmozgalmi-aktívanyasági körökön túl nagyobb érdeklődésre tarthatna számot. Kifejezetten az anyaság kivételesen szerencsétlen helyzeteire koncentrál: van vak anya, fogyatékos kislány, bevándorló és kivándorló, sokgyerekes és egyedülálló, és mind a saját történetét mondja el a saját szavaival, ami általában jobb női magazin, és nem holmi akár csak ponyvairodalom szintjére emeli a kötetet. Nem kézikönyv a túléléshez, nem társadalomkritika, egyszerűen csak nők, az anyaságról, felteszem, főleg nőknek. Sajnos ráadásul egyáltalán nem annyira lengyel, mint a cím sejteti...

Linkek:

http://www.fundacjamama.pl/

http://sylwiachutnik.blog.iwoman.pl/wpis,antologia;co;to;znaczy;byc;matka;w;polsce,19971.html

Esemény: Wycieczka Krakowskim Szlakiem Kobiet - Trasa sladami krakowskich Zydówek (tehát: valahai krakkói zsidó nők nyomában)

1.  Diana Reiter (1902, Drohobycz -1943, Plaszów) építésznő, akit többek között a Schindler listája egyik kulcsjelenetéből ismerhetünk. A valóságban kevésbé szimbolikus volt halála: brutálisan összeverték, és élő - vagy már élettelen - testébe még többször belelőttek. Legalább két általa tervezett Bauhaus stílusú bérház áll ma is Krakkóban (ul. Beliny-Prazmowskiego 26., ul. Pawlikowskiego 16.). Irena Bertig és Rela Schmeidler mellett az első krakkói építésznők egyike.

2. Gusta Dawidson-Dranger (1917, Krakkó -1943, Krakkó), ul. Szpitalna 38. A Slowacki színházzal szembeni épületben valaha Cyganeria néven kávézó működött, a német megszállók kedvenc találkozóhelye, ahol a szervezkedő cionistáknak sikerült egy gránátos merényletben legalább két tisztet megölniük, több mint tizet megsebesíteniük. Ebben az összeesküvésben (bár ebben az akcióban történetesen nem) vett részt Gusta. Emlékiratai Pamietnik Justyny címmel jelentek meg 1946-ban. Bár szintén ellenálló férjével egy ízben sikeresen megszöktek a kivégzés elől, mikor a férfit újra elkapták, az elárulta a vallatóknak, hol van a felesége - korábban ugyanis megállapodtak, hogy együtt halnak meg... Mindkettejüket kivégezték.

3. Zuzanna Ginczanka, szül. Zuzanna Polina Gincburg (1917, Kijev -1944, Plaszów), költőnő, ul. Mikolajska. Választott identitása és nyelve a lengyel. Feltűnik reklámangyalkaként egy kirakatban Barndysnál, Tuwim bíztatja írásra, Gombrowicz barátja. Egy ideig itt rejtőzködött.

4. Amalia Krieger (1846, Krakkó - 1928, Krakkó), fényképésznő, Rynek Glówny és Sw. Jana sarok. Itt volt valaha a családi műhely, ahol apjával és fiútestvérével dolgozott. Mivel nők hivatalosan nem dolgozhattak a szakmában, mindvégig apja nevén szignózta a képeket - így csak azokról állíthatjuk többé-kevésbé biztosan, hogy ő készítette, amelyek apja halála után készültek. Minden berendezést, eszközt és negatívot Krakkó városára hagyott - a tárgyak megsemmisültek, a képek feldolgozása a Muzeum Fotografii feladata (lesz).

5. Maria Orwid, szül. Pfeffer (1930, Przemysl - 2009 Krakkó), pszichiáter, Collegium Medicum. Csak ő és édesanyja élték túl a holocaustot, később nem változtatta meg a bujkálás alatt felvett családnevét. A háború után az orsolyitáknál tanul, ők segítenek neki felzárkózni. Stanislaw Lem tanácsára kezd filozófia helyett pszichológiát hallgatni, orvosi egyetemet végez. Az ötvenes évek végétől foglalkozik a háborús traumák terápiájával, különös tekintettel mind a lengyel, mind a zsidó holocaust-túlélő fiatalok generációjára, a hetvenes évektől a felnőttektől elkülönített klinikán kezeli a gyerekeket és fiatalokat. Őt magát azonban még nem volt, aki kezelje: alkohol- és gyógyszerproblémákkal küzdött, nem volt hosszabb távú kapcsolata. Az új zsidó temetőben temették el, sírján ma is ott van halála után megjelent könyve (Trauma. Wydawnictwo Literackie, 2009). Przezyc... i co dalej? címmel jelent meg egy portré - Katarzyna Zimmerer és Krzysztof Szwajca beszélgettek vele (Wydawnictwo Literackie, 2006).

6. Zofia Ameisen (1897, Nowy Sacz - 1967, Krakkó), művészettörténész, a Biblioteka Jagiellonska kurátora. Asszimilálódott családból származott, férjével Bukarestben bujkált a háború alatt, az új zsidó temetőben nyugszik.

7. Maryla Freiwald (1911, Krakkó - 1962, Rio de Janeiro), könnyűatléta, valahai Makkabi, ma Nadwislan sportklub, ul. Koletek 20. Több lengyel rekordot is felállított, többször képviselte Lengyelországot külföldön. Nem tudjuk pontosan, mikor vándorolt ki.

8. Sara Szenirer (1883, Krakkó -1935, Krakkó), othodox zsidó leányiskola alapítója, ul. Stanislawa 10. Bár ő maga nem volt magasan képzett, az általa 1917-ben alapított Beis Yaakov iskoláknak a harmincas évek végére negyvenezer diákja lett világszerte. A mai napig működnek ilyen intézmények például Angliában. Az épületben ma is iskola üzemel.

9. Eliza Frankel (1882-1957), filantróp, zsidó női ipari iskola alapítója, ul. Hieronima Wietora 7. Az épületben ma is iskola üzemel.

10. Amalia Wasserberger (1869-1936), filantróp, zsidó árvaház alapítója (ul. Krakusa 8.), a zsidó kórház egyik szárnyát az ő emlékére építtette családja, ul. Skawinska 8. Az épületben ma is kórházi osztály üzemel.

11. Paulina Wasserberg (1882-1943), orvos, ul. Krakowska 35. Asszimilálódott családból származik, filozófiát majd orvostudományt hallgat, később doktorként kifejezetten jól keres, sokat utazik. Szintén orvos testvérével, Dorával kerül Plaszówba majd egy kisebb táborba, melynek felszámolását követően az auschwitzi transzporton mindketten öngyilkosok lesznek.

12. Helena Rubinstein (1870-1965), luxuskozmetikai cég alapítója, ul. Szeroka, az utolsó omladozó ház, a Popper zsinagógától balra... Szülőhelyét igyekszik titkolni, ahogy életkorát és egyetemi végzettségének hiányát is. Gyerekekre vigyázni érkezik Ausztráliába a 19. század végén, később pincérnőként dolgozott, amikor hirtelen remek ötletei kezdtek támadni, mint hogy rózsaolajjal illatosítani kezdte az addig határozottan büdös krémeket illetve korszerű marketinget vezetett be: előbb a fenyegetés, aztán az egyetlen megoldás! (Naná, hogy az ő krémje.) Valószínűleg a séta egyetlen szereplője, aki ha nem is feltétlenül boldogan, de nagyon, nagyon gazdagon halt meg.

13. Róza Rock (1871-1926), pedagógus, filantróp, zsidó árvaház vezetője (ul. Dietla 64.).

14. Anna Feuerstein (-1942), pedagógus, az Amalia Wasserberger alapította zsidó árvaház vezetője annak felszámolásakor. Bár felajánlják, hogy nem kell a gyerekekkel együtt azonnal meghalni, hanem élhet tovább a férjével a gettóban, ők állnak a menet élére és vezetik a nagyobb gyerekeket Plaszówba.

Linkek:

http://krakowskiszlakkobiet.pl/ - a szervezők. A sétákról megjelent első kötetben róluk (is) olvashatunk: Maria Orwid, Zuzanna Ginczanka, Zofia Ameisenowa, Sara Schenirer, Paulina Wasserberg. A második, júliusban megjelenő kötetben többek között Diana Reiter kerül sorra.

http://krakow.gazeta.pl/krakow/0,90719.html - a Wyborcza sétaútvonalai, sok hasznos információval és természetesen némi átfedéssel.

http://krakow4u.pl/krakow.html (Zabytki Krakowa - egy nagyon hasznos képes oldal, ahol pl. a Szpitalna utcán is "végigsétálhatunk"; lsd. kamienice)

http://m.krakow.gazeta.pl/krakow/1,106511,8000395,Jedna_scena_z_zycia_pierwszej_krakowskiej_architektki.html?as=1&ias=3 (Diana Reiter)

http://jwa.org/encyclopedia/article/draenger-gusta-dawidson (Gusta Dawidson-Draenger - többféleképpen is szerepel a neve)

http://www.bu.edu/agni/poetry/online/2006/kassell.html (Zuzanna Ginczaka: Non omnis moriar - angol fordításban)

http://www.wawel.net/krieger-menu.htm (Krieger-képek Krakkóról)

Már megint hosszabb szabadság, részben Magyarországon, részben Lengyelországban egy kedves szerb történészt kísérgetve (meg esetenként félkonferenciányi nemzetközi ifjútitánt). Ezalatt kiderült, hogy a Desszertszalon idén zöldségekkel hódít (van zöldborsó-kókusztej és spárga-fehércsoki fagylalt is a már megszokott eper-menta és mangó-gyömbér mellé), hogy még mindig a váci piacon kapható az egyik legjobb lángos, hogy mindig lehet magasabb vízállás, mint tavaly, hogy a hivatalokban nem, a könyvtárakban viszont nagyon boldogok és készségesek, ha férjhez megy és nevet változtat az ember, hogy elsőkönyves történészdoktorok is lehetnek zavarban, és hogy bejelenteni a felmondásunkat nem kifejezetten kellemes és a Lencsilány ha nem is mindig túl eredeti (sőt, néha kifejezetten nem), azért nagyon kedves kis képregény. Mondta a lány, akinek Bosch volt a kedvenc festője alsóban. Krakkóban is csak akkora volt a kánikula, mint Budapesten, és mire észbekaptam, elfogytak a jegyek a Színházak Éjszakájára, és valamiért le tudtam tenni a Magyarországon letehetetlen Dragomán-könyvet (A fehér király). Kétségtelen, hogy a légköri viszonyok és a kínai ventillátorom elviselhetetlen zajai tehetnek minderről. És, hogy fokozzuk, tegnap előbb szakadozott az angol-amerikai mérkőzés közvetítése a lengyel tévében, aztán eltűnt a kép, végül adásszünet következett...

Könyv: Dorota Maslowska, Dwa dramaty zebrane. Warszawa: Lampa i Iskra Boza, 2010.

Dwoje biednych Rumunów mówiacych po polsku; Miedzy nami dobrze jest - mindkét történet épp akkor csavar, amikor kezdenénk a dolgokat túl szür/reálisnak tartani és addig tart bizonytalanságban a történések természetét illetően, ameddig csak lehet. Az egész arra jó, hogy a röhögéstől lassan eljussunk a tragédiáig, ahogy a felháborodásunk határait feszegető kezdeti poénoktól (húzzon a két külhoni a kocsiból a micsodába, mégis mit képzelnek, hát már mindenütt; mamika nem is tudja, mit látott a háborúban, mert Sklerozával és Arzheimerrel találkozgat) eljut a főszereplők halálig, sőt, a főszereplők meg-sem-születettségéig. Az előbbi esetben jobban van adagolva a cselekmény, szépen ismétlődnek a folyamatok felvonásról felvonásra, szeretjük tehát a szerkezeti és tartalmi kölcsönhatásokat, de az utóbbi hol nagyon jó (például a nagymama némiképp patetikus, nagyban költői háborús visszaemlékezései és az unoka kamaszcinikus márafordításának dialógusa), hol messze túlírt és arcbamászóan szájbarágós társadalomkritika a'la Chutnik. (Ahogy azt a Kieszonkowy atlas kobiet előadásának programjában is (meg)emlegeti Kazimiera Szczuka, lehetett valami a levegőben, hogy Chutnik, Maslowska és Keff egyszerre nyúlt a témához.) Úgyhogy nekem 1-0 a két lengyelül gagyogó álromán javára, de mégiscsak a "Két összegyűjtött dráma" cím a kötet egyik legjobb ötlete. 

Kiállítás: Wawel Zaginiony

Németek ottfelejtette épület valójában falakat, termeket, rotundát rejt, ami fölött kis faösvény kanyarog. Azt hiszem megtaláltam az egyetlen kiállítást a várban, amire többször is hajlandó leszek elmenni, ha már menni kell.

Heti testmozgás, különösebb magyarázkodás nélkül: kilátás a Kosciól Mariacki tornyából

Linkek:

http://www.desszertszalon.hu/hu/kollekcio/2010-1

http://atv.hu/videotar/20100611_a_remeny_honapjai_30_eve_indult_a_szolidaritas_mozgalom

http://www.wawel.krakow.pl/pl/index.php?op=10

http://pl.wikipedia.org/wiki/Wawel_Zaginiony

Katarzyna Grochola, Zielone drzwi. Kraków: Wydawnicteo Literackie, 2010.

Rendben, mindig lehet találni egy jó kifogást, miért olvas az ember igényes ponyvát. Nem próbálom mentegetni, attól még, hogy a kiadó Szépirodalmi, a könyv nagyobbik része nem kacérkodik a magasabb művészetekkel, az utolsó 120 oldal pedig puszta mentegetőzés és magyarázkodás, miért is nem egyértelműen ő a könyvei főhőse és miért csak a szépre emlékszik. Persze, ha általában véve irodalomban utazna a hölgy, mindezt - leánykori nevén - akár ars poeticáak is titulálhatnánk, hiszen elég szájbarágósan elmagyarázza nekünk, miért is nem azonos a regény és az önéletrajz, a valóság és a fikció. És ha a nagymamám vagy az anyukám olvasná, nekik valószínűleg a hasznára is válna. Na és a mentségeim. Egy: az MCK egyik munkatársa ajánlotta a figyelmembe, mert rögtön a legelején megjelenik egy versike, amit a barátnője másolt a szerző-narrátor emlékkönyvébe, és egy-egy sorát később is beszúrja a szövegbe kommentárként: Polka zes ty swiat ujrzala, / Polka bedziesz umierala, / Polka w Polsce milosc toczy, / Polka w Polsce zamknie oczy. Ilyen alkalmat nem lehet kihagyni! Kettő: a könyv igazi bestseller, és az a helyzet, hogy nagy ostobaság lenne túl sok mindent összehordanom a lengyel nőkről úgy általában, ha még a legigényesebb könyvet is finnyás vagyok elolvasni, ami egyáltalán még beleférhet a közízlésbe. És igényesnek igényes, az első kétszázegypár oldal határozottan szórakoztató, eleinte kisiskolás és kamaszos csínytevésekben tobzódunk, amiken igenis jókat lehet nevetni, aztán következik a vakvágánynak bizonyuló nővérke-karrier szomorkás-humoros kétségbeesésközelisége, és nagyon jól indul a líbiai sikertelen házasság szakasza is, de mégsem mer eleget mesélni azokról a forróságban töltött hónapokról, se arról, hogy hirtelen elhagyja a férjét és minden észérv és túlélési ösztön ellenére hazautazik a hadiállapot idején. De az első három "fejezet" (élesen elkülönülnek, de ő nem bajlódik felosztással), és később a betegségéről szóló rész ha "nőklapjásan" is, de legalább jól meg van írva. Három: jó lesz nekem egy ilyen ellenpont az önéletrajz-szerű könyvek közé, amilyen a Polka Gretkowskától vagy a Dziewczyna z zapalkami Jankotól, mert ez akar a legkevésbé szépirodalmi lenni, de mégsem tud szabadulni bizonyos jellegzetességektől, és ez az egyetlen közöttük, ami használati utasítással érkezik.

Képregény: Bostonskie malzenstwa. Antologia komiksu lesbijskiego. Comic Grrrlz - Dolna Pólka, 2009.

Jó kérdés, hogy a kiadott és többé-kevésbé elkelt 200 példány jó volt-e bármire is azon kívül, hogy a lengyel LGBT-közösség elmondhassa, hogy nekik ilyen is van. Mert aki kicsit is beleártja magát a képregény-műfajba, tudja, hogy rossz szöveggel bármilyen remek rajzot agyon lehet vágni. Nem is beszélve arról, miféle katasztrofális következményekkel jár, ha egy dilettáns rajzoló követ el esetleg rossz történetet. Mielőtt viszont dobálni kezdenénk a köveket a magunk többé-kevésbé biztos távolából, gondoljunk bele, hogy van leszbikus szappanopera, leszbikus rajzfilmsorozat, leszbikus stand-up comedy, meg amit akarunk - miért ne lenne szükség a talán egyszeri "poénokra" épülő (leszbikus autószerelő, nemi erőszak trauma két nőre, ne táncolj a csajommal), néhol melodrámába hajló leszbikus képregényre? Na ugye. Kiemelendő az egyszerű vonalrajzos és többnyire uniszex történettel jelentkező Marta Zablocka, a klasszikus művészképregény-agymenést nemzetkritikával és a leszbikus mítosz keresésével (igen, itt csillog a szemem) vegyítő Anna Czerwinska-Soizick Jaffre-páros, és a kritikusok által sem véletlenül dícsért coming out-fontolgató orvostanhallgató (akinek most már úgyis mindegy), de rajzolni nem nagyon tudó Kasia Szaulinska. A kiadónál elfogyott, utánnyomást nem terveznek, a Grodzkán a képregényboltban még hozzáférhető 4-5 példányban, a neten is meg lehet rendelni a gildiától, vagy lehet szólni nekem.  

Könyv: Magdalena Sroda: Kobiety i wladza. Warszawa: W.A.B., 2009.

Tisztességesen és szórakoztatóan, bár nem túl lényegretörően megírt könyv a feminizmus néhány fő kérdéséről, különösen ami a lengyel nőket érinti. Van tehát minden, abortusz, in vitro, szexuális oktatás hiánya, nemek aránya a parlamentben, feministákra fujjogó tárcaírók tetemre hívása. És persze, a legnagyobb szerencsémre, némi kóros önfeláldozástól szenvedő anyaság és Mária-kultusz is. Szakkönyvnek nem ajánlom, bár látszik, hogy filozófus írta, feminizmustól még idegenkedő nőknek strandra vagy hosszú vonatútra nagyon is. Jó hosszúra, a maga 450+ oldalával. Ajánlom továbbá mindazoknak, akik értenek lengyelül és foglalkoznak alkalmazott etikával, mert a lábjegyzetekből sok használható "esethez" és publikációhoz el lehet jutni. Bár attól tartok, nem lesz nagy tolongás... Engem mindenesetre feldobott a törénete arról, mikor fáradtan a repülőúttól Szczecinbe érkezvén belökték egy szobába felkészülni egy feminista konferencia nyitóelőadására. A szobában pedig semmi más nem volt, csak egy tükör. Mindenki azt várta, hogy az előadás előtt megfésülködik vagy megigazítja a sminkjét, amit egyébként nem használ - de nála nem volt semmi más, csak néhány filozófiai szakdolgozat vázlata. Szóval, nem vagyok egyedül, lehet ezt így is csinálni. A sok sminkeletlen, de tisztességesen felkészült filozófus előbb-utóbb csak át fogja változtatni az egyelőre inkább látványos és lelkes mint hasznos feminista happeningeket (lsd. hétfői előadás, ahol a címben szereplő krakkói nőkről szinte szó sem esett...) Előre!

Linkek:

http://www.comixgrrrlz.pl/tag/bostonskie-malzenstwa/ (az antológia hivatalos oldala)

http://szaulinska.blogspot.com/ (A Dziennik recijével egyetértésben kijelentem, hogy a legérdekesebb, de leginfantilisebben megrajzolt képregény szerzőjének angol nyelvű blogja.)

http://zycie-na-kreske.blogspot.com/ (Egy még egészen jól rajzoló szerző képregényei lengyelül.)

http://www.komiks.gildia.pl/komiksy/bostonskie-malzenstwa/1 (3 mintaoldal a képregényből)

http://www.uo.uw.edu.pl/osiem_wykladow/kobiety_i_wladza (Sroda előadása a Varsói Egyetemen azonos címmel)

http://www.students.pl/kultura/details/25222/Magdalena-Sroda-Kobiety-i-wladza-Przeczytaj-fragmenty (részletecske)

http://www.styl.pl/magazyn/wywiady/news-wolna-sroda,nId,272756 (egy olyan igazi nőimagazinos interjú Srodával, pihenésképpen. Mert az igazi filozófus olyan kérdésekre is tud válaszolni, mint hogy "Hol tanult főzni?" Csak hogy eloszlassam a kételyeket valódiságommal kapcsolatban, én Piliscsabán, a Prohászka Műhely Szakkollégiumban, és minden bizonnyal ez az egyik legfontosabb dolog, amit köszönhetek nekik.)